Miért nem tudja megfizetni a piaci bért a magyar vállalkozások többsége?

Lassan nincs olyan gazdasági szaklap, portál, ahol ne lenne cikk a munkaerőhiányról, annyira áthatja a magyar gazdaság egészét. Igaz, a probléma mögött meghúzódó okokról nem írnak, és a megoldásokról sem, egyszerűen elintézik a “mindenki elment külföldre dolgozni” lózunggal. Pedig az igazság messze áll ettől.

Több, mint 30 éve élek benne a vállalkozói, vállalati világban, ezért saját szememmel látom, amit látok, főleg a mélyebb összefüggéseket. Itt pedig azok vannak, sajnos a munkaerő toborzási problémák hátterében komolyabb gondok vannak annál, minthogy nem tudnak álláshirdetést írni, meg mindenki elköltözött Nyugat-Európába, ezért is sokkal nehezebb velük szembenézni.

A HR PROBLÉMÁK CSAK TÜNETEI MÉLYEBBEN FEKVŐ STRATÉGIAI PROBLÉMÁKNAK

Egyre több az olyan vállalkozás – kicsi és nagy is, ami ebben a cipőben sétál -, ahol 30-50%-al a piaci bér alatt fizetnek, ráadásul nem teljesen legálisan (teljesen fizetés kb. 25-40%-a csak a bejelentett), és a tulajdonosoknak sincs már profitja!!!

Az ilyen cégek leggyakrabban azzal keresnek meg, hogy ki sem látszanak a HR problémákból, mert az alacsony fizetések és a toborzási nehézségek miatt nem tudják az alacsony munkamorálú, problémás dolgozóikat elküldeni, sőt, gyakran már fegyelmezni sem. Azt várják tőlem, hogy vállalkozásfejlesztési szakértőként adjak valamilyen csodaszert, amivel a hr problémák megszüntethetőek, de legalább találjak nekik jó embereket.

A rossz hírem az, hogy itt a HR problémák csak a tünetei valami sokkal mélyebbnek, mert leggyakrabban az egész vállalkozás felépítésével, magával az alapjaival van gond, szaknyelven strukturális és stratégiai problémák vannak!

TUD-E VALAKI A PIACI BÉREKKEL SZEMBEMENNI?

Nincsenek ugyanis csodák. Ahhoz, hogy egy céghez jó munkatársakat találjak, alapvető minimum, hogy a piaci béreket meg tudják fizetni. Hiába magyarázom egy péknek, hogy ez mennyire klassz cég, ha ő bárhol megkeresheti a 400 nettót, akkor 300-ért nem fog eljönni. Ha viszont meg tudom adni neki a 400 nettót, normális mennyiségű munkaóráért (vagyis nem 250-300 óráért), ráadásul teljesen bejelentve, akkor viszont a magyar pékek nagy részének esze ágában sincs külföldre menni ennek a duplájáért sem!

Szerencsénkre.

A gond azonban ott szokott kezdődni, hogy nincs miből megadni a 400 nettót, és akkor abból kell főzni, ami van. Nekem van egy rossz tulajdonságom, egyfajta mérnöki beütés, hogy nem szeretek tüneteket kezelni, hanem a problémák valós, kiváltó okát szeretem megoldani. Hogy megértsük pontosan mi a gond azoknál vállalkozásoknál, amelyek ilyen bajoktól szenvednek, egészen az alapításig, a 80-90-es évekig kell visszamennünk, mert onnan ered a probléma legfőbb oka.

EGY SPECIÁLIS TÖRTÉNELMI IDŐSZAK

Lehet rajta vitatkozni, de a 80-90-es évek egy speciális történelmi időszak volt, ahol sokkal könnyebb volt vállalkozni, mint ma. A 80-as, 90-es években kemény munkával sikeressé lehetett válni, miközben 2023-ban ez gyakran az éhenhaláshoz sem elég. A 80-90-es években rengeteg szakember (kőműves, pék, könyvelő, mérnök, stb.) alapított vállalkozást mindenféle üzleti, vezetési tudás nélkül, de kemény munkával, szorgalommal sikeressé tudtak válni. Na ez az, ami 2023-ban már nem működik, mert ma már:

  • tudatos üzleti stratégiával kell rendelkezned,
  • meg vezetési,
  • vállalatszervezési,
  • és marketing tudással,

amiről a 90-es évek vállalkozói a mai napig nem is hallottak! És a számok is sajnos azt mutatják, hogy pont ez a legfőbb problémájuk. A 90-es években, és az EU csatlakozás után kb. 2 évig, 2006-ig, hiánygazdaság volt. Én már a 90-es években vállalkozásfejlesztő voltam, és abban segítettem rengeteg vállalkozásnak, hogy képessé váljanak a piaci igények kiszolgálására. Majd jött az EU csatlakozás, és hirtelen megszűnt a hiány, és el kellett volna kezdeni:

  • proaktívan értékesíteni,
  • tudatosan célpiacokra specializálódni,
  • folyamatokat kialakítani és folyamat hatékonyságot mérni, fejleszteni,

és még sorolhatnám, hogy mi mindent, de a 90-es években alakult vállalkozások nagy részét, főleg a középvállalatokat vitte tovább az évtizedes lendület, nem éreztek túl nagy kényszert a változtatásra.

HÁNY ÉVENTE ÉRDEMES ÚJRAGONDOLNOD A CÉGEDET?

Pedig az USA-ban azt tartják a vállalatfejlesztési szakértők, hogy 5 évente egyébként is újra kell gondolnod a vállalkozásodat az alapjaitól, hiszen annyit változhat a világ 5 év alatt, hogy ami 5 éve még a versenyelőnyöd volt, azzal ma már lehet labdába sem tudsz rúgni. Ez biztosan nem új a sikeres export tevékenységet folytató vállalkozások számára, mert kilépve Nyugat-Európa irányába, valami egészen más versenypályával találják magukat szembe, mint amit itthon megszoktak.

De tovább folytatva az előző gondolatmenetet, még a 2008/2009-es válság sem ösztökélte őket a változtatásra, inkább a mikro- és kisvállalkozások álltak neki:

  • online marketinget,
  • értékesítést,
  • vezetést tanulni,

és közülük szerencsére elég sokan milliárdos sikercéggé nőtték ki magukat. Sőt, a legsikeresebb ügyfeleim (pl. Manna, Számlázz.hu, Buildext, JátékNet.hu) mind 2010-ben vagy utána alakultak! 2015-ben viszont már szinte mindenki észrevette, hogy valami komoly változás van a piacon, de még nem értette, és főleg nem látta, hogy milyen mélyreható lesz, hogy pl. a komplett magyar élelmiszer kiskereskedelmet válságba sodorja.

MI TÖRTÉNT VALÓJÁBAN?

Semmi különös, csak a foglalkoztatottság drasztikusan megnőtt, és a munkaerőpiaci kereslet-kínálat alaposan megváltozott. Az eddig lenézett, kihasznált munkavállalók elkezdtek helyzetbe kerülni, főleg a jók, és beindult értük a verseny, ami viszont felverte az árakat (fizetési igényeket).

Van olyan ügyfelem, ahol 2010 és 2018 között duplájára nőtt a bérköltség, pedig a 150 fős létszám alig változott! És ez még nem a folyamat vége, “a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, ahogy a Tanú című filmben láttuk. Nyugodtan készülj arra, hogy a következő 3 évben 30%-ot biztosan nőnek a bérek, de egyes munkakörökben, iparágakban még ennél is jóval többet!

DE MIBŐL LEHET EZT KITERMELNI? KI LEHET-E EGYÁLTALÁN TERMELNI?

Nyugodtan merem állítani, hogy ki lehet termelni, de ehhez alapjaiban kell újragondolnod a vállalkozásodat, nem elég egy-két huszárvágás. A fő gond az, hogy a 80-90-es évek vállalkozóinak többsége ehhez nem tud eléggé rendszerben gondolkodni, ráadásul már 60-70 éves, és nulla motivációja van egy ekkora cégfejlesztésnek nekiesni, arról nem is beszélve, hogy a koruk miatt már nem értik a piacot, pl. a 20-30 évvel fiatalabb a vevőket, főleg a huszonéveseket!

  • Mikor fog egy 60 éves cégtulajdonos Instagram vagy TikTok stratégiában gondolkodni a huszonéves korosztály megnyerése céljából?
  • Mikor fogja egy 60 éves, monarchia stílusú kávézó tulajdonosa megérteni, hogy mitől működik a Starbucks?
  • Mikor fog egy 60 éves, 30 éven keresztül egykezes irányításhoz szokott cégtulajdonos menedzsmentet építeni a cégében, és valóban átadni az irányítást?
  • Mikor fog egy 60 éves cégtulajdonos Lean elveket bevezetni a termelő üzemébe, és felvállalni az ezzel járó konfliktusokat az évtizedek óta ott dolgozó hűséges munkatársaival?
  • Mikor fog egy 60 éves cégtulajdonos stratégiaváltás keretében megszabadulni a régi vevői 70%-tól, olyanoktól, akikkel 20-30 éve együtt dolgozik?

És még csak párat vázoltam fel azokból a sokkhelyzetekből, amivel egy alapos átszervezés járhat, de amely nélkül esélytelen elérni akkora árrés- és termelékenységnövekedést, amiből ki lehetne fizetni a piaci béreket! Ráadásul a fiatal korosztály más szempontból is problémás számukra, ugyanis egyre jobban igényli a teljesen bejelentett munkaviszonyt, nem akar „zsebbepénzt”, meg „számlázni” sem.

Ja, és a home office-ról ne is beszéljünk…

MISSION IMPOSSIBLE (LEHETETLEN KÜLDETÉS)?

Pedig meg lehet csinálni akkora változást bármilyen vállalkozásban (amennyiben még hitelképes a cég), hogy az addig nullszaldós, a dolgozóit 30-50%-al a piaci bér alatt fizető (ráadásul nem teljesen bejelentve) vállalkozás ezután teljesen bejelentve fizessen piaci bért, és még vastagon nyereséges is legyen! Meg lehet csinálni, igaz nem 3 hónap, hanem 2-3 év alatt.

Tudom, mert jó pár cégben megcsináltuk már!

Csak példaként egy ügyfelem, egy közel milliárdos forgalmú pékség, ahol 3 év alatt történtek meg a következő változások.

0. Az egész munka egy cégátvilágítással kezdődött, ahol elég alapos számszaki elemzés után kijött, hogy a vevők 75%-át, a termékek 50%-át le kell építeni. Miért is? A vevők 75%-a hozta a forgalom 3,4%-át, a termékek fele a 3,8%-át, viszont a költségeket már nem ilyen arányban generálták! Ez már önmagában sokk volt a tulajdonos számára, hát még a többi javaslatom! Nagyon nehéz megélni azt, hogy amit valaki 30 évig csinált, azt most alaposan felforgassuk, de sajnos a számok nem hazudnak, ha nem teszi meg, akkor 1 év múlva bezárhatja a boltot!

1. Teljesen új üzleti stratégiát kellett kidolgozni, mert több pénzt kifizetni a dolgozóknak csak jelentős áremeléssel lehet elérni. Én 3 év múlva már 50%-al magasabb árakat vizionáltam nekik, amit 3 év alatt 7 lépésben meg is tettek.

Ehhez az olcsóbb termékek irányából el kellett mozdulni a minőségibb irányba, és az olyan vevők irányába, akik hajlandóak 50%-al is többet fizetni a tényleg megbízható a minőségért. A 80-90-es évek vállalkozói generációja még mindig a “jó árak” korszakában él, és nem veszi észre, hogy a piacon megjelent az igény a minőségibb termékekre, amit a vevők egyre nagyobb része hajlandó is megfizetni! Nem mindenki, de elég nagy része ahhoz, amire már érdemes rámozdulni.

Csodák nincsenek, a piac alvégéből, a legárérzékenyebb vevőkből nem igazán tud egy KKV legálisan megélni, mert szembetalálja magát a multikkal (akik a hihetetlen nemzetközi beszerzési volumen, meg a távol keleti gyártás miatt tudnak olcsók lenni), meg az olyan versenytársakkal, akik minden illegális eszközt be is vetnek annak érdekében, hogy így is nyereségesek legyenek.

3. A kereskedelmi struktúrát is teljesen át kellett alakítani, amely részeként a meglévő viszonteladók 75%-át le kellett építeni, mert a forgalom mindössze 3,4%-át hozták, de a költségeknek sokkal nagyobb részét, továbbá egyáltalán nem voltak érdekeltek a minőségi és ezért 50%-al drágább termékek értékesítésében, ők még mindig olcsót akarnak árulni.

Ehhez a pufferként létrehozott saját boltokra kellett koncentrálni, mert itt lehetett megfizettetni a minőséget (a prémium termékek 2/3-át már eleve itt adták el), másrészről itt lehetett annak megfelelően prezentálni is a minőséget, pl. nemzetközi szintű arculattal, márkaépítéssel, igényes kiszolgálással.

5. Ehhez teljesen új, nyugat-európai színvonalú arculat került kialakításra, továbbá új weboldal, új Facebook oldal, új bolti arculat és belsőépítészeti terv,  és teljesen új marketing stratégia.

6. E változások véghezviteléhez felvettünk egy másik cégnél sikeres, prémium bolthálózatot felépítő kiskereskedelmi vezetőt, aki révén behoztuk ezt az addig nem létező tudást a cégbe!

7. A prémium termék gyártáshoz meg kellett szüntetni a termékek felét, egyszerűen túl nagy volt a választék, ami szétaprózta a termelést, és lerontotta a hatékonyságot (a termékek alsó fele hozta a forgalom 3,8 %-át). Ráadásul teljesen újra kellett gondolni mind a termelési technológiát, mind a termelés szervezését a Lean elvei alapján, itt 50%-al többet tudnak ugyanazzal a létszámmal termelni úgy, hogy sokkal kevesebb a túlóra. A túlóra csökkenés kritikus, mert jelentősen növeli a vonzerejét a cégnek, mint munkáltatónak a leendő munkavállalók szemében, és a fluktuációt is szépen csökkenti.

8. Ehhez új technológiai beruházások történtek, mert csodák nincsenek, költséghatékonyan minőséget előállítani nem lehet 20-30 éves gépekkel és technológiával. Ezért írtam korábban, hogy a cég hitelképes kell legyen, mert egy régimódi termelőcéget komoly beruházások nélkül nem lehet átszervezni. Viszont azt is érdemes tudni, hogy csak olyan beruházásokat végeztettünk el az ügyfelünkkel, amelyek 1, max. 2 éven belül megtérülnek! Pl. amiatt is kellett egy technológia váltás, mert ma már a pékek sem szívesen dolgoznak éjszaka, ezért egyre nehezebb munkaerőt esti-hajnali műszakba találni, viszont fagyasztott termékeket nappali műszakban is lehet gyártani.

9. Ehhez új, szakirányú felsőfokú végzettségű termelésvezetők kerültek felvételre, mert a melósból kiemelt vezetőkön túlnőtt a kabát, egyelőre még nem is értik az új rendszert és elvárásokat, nemhogy ők felépítsék és működtessék.

Fontos követelmény, hogy olyan cégeket, ahol „szent tehenek” vannak, vagyis olyan munkatársak (vagy sógor, koma, barát, családtag), akik bármit csinálnak, nem lehet hozzájuk nyúlni, azt el sem vállalom, mert egy komoly cégfejlesztési programot nem lehet végigcsinálni miattuk! Erről lehetne vitát nyitni, de ha egy 500 fős cégben csak egy ilyen elmozdíthatatlan ember van, akkor én azt meghagyom más tanácsadóknak, kínlódjanak csak vele ők…

Rendkívül kemény tanulópénzek árán tanultam meg, hogy már egy db szent tehén is bőven elegendő bármilyen cégfejlesztési projekt megbuktatásához!

Eredmények 3 év után: A cég már képes megfizetni a piaci béreket, ezért talál is megfelelő munkatársakat, és a tulajdosoknak is van megfelelő osztalékuk, pedig a pénzügyek patyolatferhérek. A teljes kiskereskedelmi hálózat új koncepcióra alakításához kell még 1 év, de az első bolt már megmutatta, hogy mit várhatunk az új koncepciótól: 3x-os forgalom és több, mint 10x-es nyereség, de ehhez boltonként 20-30 millió Ft-ot kell beruházni (nem 2-3 milliót, mint korábban tették), amit viszont egy bolt 1 éven belül gond nélkül kitermel!

VÁLLALKOZÁSOK EZREI FOGNAK A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN CSŐDBE MENNI, MEGSZŰNNI

Őszinte leszek, egy ilyen cégátalakítást, stratégiaváltást nagyon kevés vállalkozásnál lehet végigcsinálni, és ennek legfőbb oka maga a cégtulajdonos, aki nem képes megérteni az idők szavát, és rájönni, hogy a túléléshez drasztikus változások kellenek, és gyakran nem is érti már a mai világot. Vagy eleve már annyira öreg, becsülettel végigdolgozta az életét, hogy már nem érez magában sem erőt, sem motivációt egy ekkora projekthez, vagy fel sem fogja, hogy mit is kellene csinálnia, mert sosem volt igazi üzleti szemlélete.

„Elkiskirályoskodott” pár évtizedig a cégében, miközben a világ elment mellette, és 50-60-70 évesen már nem fogja megérteni a people management lényegét, amikor ő egész életében parancsuralmi rendszerben működött. Bármi is az oka, sajnos a munkaerőpiac változásait hajdan sikeres, patinás vállalkozások ezrei nem fogják tudni túlélni….

Mások életét figyelve jellemzően egyszerűbb a sikert, elismerést és előrelépést észrevenni, mint az eredmények mögött meghúzódó erőfeszítéseket. “A szomszéd fűje mindig zöldebb” – tartja a mondás, ami nem véletlen, hiszen kívülről sokszor úgy tűnik, mintha másnál minden a helyén lenne. Dinamikusan bővül a vállalkozásuk, könnyedén és szinte organikusan növekszik az ügyfélkörük, miközben a családi életük is már-már tökéletesnek látszik. Boldognak tűnnek, mosolyognak, kedvesek, rendszeresen utaznak, láthatóan gyarapodnak.

És akkor ránézünk a saját életünkre…

Ilyenkor sok ember fejében jelenik meg egy egészen más történet. Kevésbé tűnnek impozánsnak az eredmények, nem felhőtlen a boldogság és egy halk, kételkedő belső kommentár a sikerek mögé kérdőjeleket tesz. Sokunkban legbelül él egy hang, amely időről időre azt suttogja:

„Csak szerencsém volt mostanáig…
Mi van, ha egyszer rájönnek, hogy valójában nem is vagyok igazán jó ebben?
Mások sokkal tehetségesebbek nálam, inkább bele sem kezdek.”

A belső párbeszéd annyira természetes része a gondolkodásunknak, hogy gyakran észre sem vesszük, ha ez a hang inkább kritikus, mint támogató. Evolúciós szempontból a túlélésre vagyunk hangolva, és társadalmilag is a „jobb félni, mint megijedni” logika mentén szocializálódtunk. Ezek a korlátozó gondolati minták pedig sokszor szinte észrevétlenül irányítják a döntéseinket.

Ha a fenti mondatok közül néhány számodra is ismerősen cseng, érdemes tudni: nem vagy egyedül. Olyannyira nem, hogy egy külön tudományág foglalkozik a jelenséggel. A pszichológiában ezt a jelenséget imposztor szindrómának nevezzük és kutatások szerint az emberek mintegy 84%-a élete során legalább egyszer átéli ezt a jelenséget.

 

Mi az imposztor szindróma?

Az imposztor szindróma egy olyan pszichológiai mintázat, amelyben jellemzően sikeres, kompetens emberek belső gondolataikkal időről-időre megkérdőjelezik saját teljesítményüket. Ilyenkor úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg a sikereinket, és előbb-utóbb lelepleződünk, mint valami „szélhámos”. Hiába vannak kézzelfogható eredményeink, elért mérföldköveink, belül egy hang azt mondja: “Csak mázlim volt”, vagy “Ezt bárki meg tudta volna csinálni”.

A tartós önbizonytalanság azonban komoly következményekkel járhat. Ha nem tudjuk internalizálni a saját sikereinket, az könnyen vezethet szorongáshoz, kimerültséghez vagy kiégéshez is. Fontos megjegyezni, hogy az imposztor szindróma nem mentális zavar, nem szerepel a Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvben. Ennek ellenére a gyakori megjelenése figyelmet érdemel, mert jelentősen befolyásolhatja a közérzetünket és teljesítményünket.

 

Honnan ismerheted fel az érintettséged?

A tünetek sokfélék lehetnek, említek néhányat a legjellemzőbbek közül:

  • Állandó önbizalomhiány és kételkedés
    Folyamatosan megkérdőjelezed a saját tudásodat még akkor is, ha objektív sikereid vannak. Úgy érzed, nem vagy eléggé kompetens, vagy „átlagon felüli”, bármit is érsz el.
  • A siker leértékelése
    Hajlamos vagy azt gondolni: ha valami jól sikerült, az csupán a szerencse, a véletlen, vagy mások segítségének eredménye, legkevésbé sem a tehetségedé vagy szorgalmadé. A belső magyarázat gyakran így hangzik: „Jókor voltam jó helyen”.
  • Félelem a lebukástól
    Állandóan ott motoszkál benned a gondolat, hogy egyszer majd kiderül: valójában nem vagy olyan kompetens, mint amilyennek mások gondolnak. Emiatt vagy túlkészülsz minden feladatra, vagy épp halogatod az elkezdését. Ez az úgynevezett imposztor-ciklus része: a feladat előtt szorongás jelenik meg, ezt perfekcionista felkészülés vagy halogatás követi, majd a végén egy kapkodó hajrá. A siker pillanatnyi megkönnyebbülést hoz, de hamar újra megjelenik a gondolat: „Legközelebb biztos lebukom.”
  • Perfekcionizmus és túlzott elvárások
    Lehetetlenül magas mércét állítasz magad elé. Ha valami nem tökéletes, már elégedetlenséget érzel, és még akkor sem tudsz igazán örülni az eredménynek, ha a célodat túlteljesítetted.
  • A dicséretek és elismerés elhárítása
    Feszengsz a pozitív visszajelzések hallatán. Nehéz elfogadnod az elismerést, inkább elbagatellizálod vagy gyorsan tovább is lész a pozitív visszacsatoláson.
  • Mások idealizálása, önmagad leértékelése
    Hajlamos vagy folyton másokhoz hasonlítani magad, teszed ezt rend szerint a saját hátrányodra. Pauline Clance, a fogalom megalkotója így fogalmaz: az “imposztor típusú ember mások erősségeit hangsúlyozza, miközben a saját erősségeit alábecsüli, a többiek gyengeségeit pedig lekicsinyli”.

Egy jel természetesen nem jel, ha azonban a fentiek közül több is rendszeresen megjelenik nálad, akkor valószínű, hogy téged is korlátoz az imposztorod.

Van megoldás, tarts még ki kicsit és mutatom a kiutat, előtte azonban nézzünk rá és értsük meg miért alakulhatott ki a jelenség.

 

Mi állhat a háttérben?

Az imposztor élmény kialakulásának nincs egyetlen oka, a jelenséget több tényező együttállása alakítja ki. Mutatom a legjellemzőbbeket:

  • Önértékelési bizonytalanság
    Sokan, akik imposztor érzésekkel küzdenek, mélyebb önértékelési nehézségeket is hordoznak. Gyerekkori élmények, például túl magas elvárások vagy az elismerés hiánya hozzájárulhatnak ahhoz, hogy felnőttként sem alakul ki stabil belső meggyőződés a saját értékességről.
  • Perfekcionizmus
    A perfekcionista beállítódás különösen erős táptalaja az imposztor élménynek. Ha a limit mindig a tökéletesség, akkor szinte lehetetlen elégedettnek lenni a saját teljesítményünkkel.
  • Szociális összehasonlítás
    Az imposztor érzés gyakran együtt jár a kényszeres összehasonlítgatással. Festinger szociális összehasonlítás elmélete kimondja, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk másokhoz mérni magunkat, ez eddig egy természetes önértékelési mechanizmus. Csakhogy -és itt jön a csavar- imposztor szindrómával szisztematikusan torzítjuk ezt az összehasonlítást. Mások sikereit felnagyítjuk, míg a sajátjainkat kicsinyítjük.

A modern világunk ezt sajnos tovább súlyosbíthatja, a közösségi média tele van sikersztorikkal, LinkedIn-en mindenki szuperproduktív és képzett, a konferenciákon csillogó díjakat vesznek át, a sztáranyukák mindig kifogástalanul néznek ki stb. Könnyű azt hinni, hogy „mindenki más fantasztikus, csak én vagyok átlagos”.

  • Családi minták

Az érzés gyökerei gyakran a gyermekkorba nyúlnak vissza. Ha gyerekként pl. folyton „zseni gyereknek” tituláltak, mindig dicsértek és piedesztálra emeltek bennünket, és felnőttként megtapasztaljuk, hogy a valóságban már nem mi vagyunk a legkülönlegesebbek, az okozhat törést az énképünkön. Ugyanígy az érem másik oldala is igaz. Ha gyerekkorodban állandó kritikák értek bennünket vagy azt éreztették velünk, hogy sosem vagyunk elég jók, akkor felnőttként internalizálhatjuk ezt a hangot, és már automatikusan ismételgetjük ugyanezt a kritikát. Így lesz a kezdetben szigorú szülői hangból belső kritikus, ami minden sikerénél odasúgja: „Nem érdemled meg”.

Ahogy az írás elején utaltam rá, a társadalom kb. 4/5-e tapasztalta már a jelenséget; ezért is, napjainkban egyre többen beszélnek nyíltan az érintettségükről. Vezetők, hírességek vállalják fel, hogy olykor bizony ők is azt érzik, „hű, ezt most, hogy úsztam meg lebukás nélkül?”. Amikor ilyen vallomásokat hallok, az mindig normalizálja bennem, hogy az imposztor érzés nem gyengeség, hanem egy természetes emberi jelenség, amivel a legjobbak is dolgoznak. A lényeg, hogy ki, mit hoz ki belőle.

 

 Hogyan lehet kezelni?

Szerencsére már rengeteg elfogadott módszer létezik, amivel letekerhető a belső imposztorunk hangja, és meg tudjuk erősíteni az egészséges önbizalmunkat. Hozok néhány konkrét megküzdési módszert, hátha találsz benne kedvedre valót:

  • Ismerd meg a jelenséget

Tudatosítsd, hogy nem vagy egyedül! Döbbenetes, de már pusztán annak felismerése, hogy az emberek túlnyomó többsége átéli ezt az érzést segíthet levenni a válladról a szégyen terhét.

  • Beszélj róla!

Az imposztor élmény csendben szeret meghúzódni, úgy nő, mint a penész, a sötétben. Ha azonban kimondod és megosztod valakivel a kételyeidet, azzal fényt vetsz rá, és máris veszít az erejéből.

  • Ünnepeld meg a sikereidet

Sokan hajlamosak elsiklani a saját eredményeik felett. Az imposztor szindrómásokra különösen igaz ez. Gondolom te is egy vállrándítással továbblépsz a sikereiden, mondván “semmi extra”… Tudatosan állj meg és ismerd el a saját teljesítményeidet! Engedd meg magadnak azt is, hogy megünnepeld a mérföldköveket akár egy vacsorával, akár csak egy elégedett hátradőléssel és az érzéssel, hogy „igen, ezt megcsináltam”. Az agyunk így tanulja meg, hogy szabad örülni a sikernek, és nem kell rögtön újabb kihívás mögé bújni a félelem elől.

  • Engedd el a perfekcionizmust

Könnyű azt mondani, hogy “ne legyél perfekcionista”, hisz ez mélyen berögzült szokás. Mégis, próbálj kísérletet tenni arra, hogy tudatosan lazíts a mércén bizonyos helyzetekben. Ami igazán fontos, abba adj bele mindent, de ami nem éri meg az extra időt/energiát, abban elégedj meg az “elég jóval” is.

  • Gondolkodj fejlődésben

Carol Dweck híres “growth mindset” (fejlődési szemléletmód) elmélete szerint akkor tudunk igazán fejlődni, ha a képességeinket fejleszthetőnek tekintjük, nem pedig fix adottságoknak. Engedd meg magadnak a “kezdő üzemmódot” néha – nem kell mindig profinak lenned, hisz senki sem az minden új helyzetben. Ez a szemléletváltás leveszi a fókuszt a tökéletes teljesítés kényszeréről, és megengedi a tanulási folyamatban történő hibázást.

  • Kérj visszajelzést

Bátran bérdezd meg a csapatodat, a főnöködet vagy akár az ügyfeleidet: miben látnak erősnek téged és hol érzik, hogy fejlődhetnél. A konstruktív visszajelzések segíthetnek hiteles képet kapni a teljesítményedről. Teszem hozzá, ezek a visszajelzések gyakran pozitívabbak, mint amit magadról gondolsz.

  • Gondoskodj magadról

A kiégett, túlhajszolt agy sokkal sérülékenyebb az imposztor gondolatokra. Aludj eleget, mozogj, legyen életed a munkán kívül is! Ezek nem közhelyek, hanem a mentális ellenállóképesség alapjai. Havi egy “ezt elpuskáztam” beszélgetés beiktatása aranyat ér. Ha a kudarcról nyíltan beszélsz bizalmasaiddal és többé nem titkolnivaló szégyenként kezeled, az imposztorod elcsendesedik. Hiszen rájövünk, hogy nem elbuktunk, csak tanultunk valamit.

Tudom, az eszközök közül nem mindegyik könnyű, és nem is egyik napról a másikra hoz hatást. De ha kitartóan gyakoroljuk őket, szép lassan kialakíthatunk egy egészségesebb belső hangot, ami reálisabban értékeli a sikereinket és kudarcainkat egyaránt. Ráadásul az imposztor érzés meglehet, hogy nem is tűnik el örökre, mindannyiunk életében fel-felbukkanhat egy pillanatra. A cél nem is feltétlenül az, hogy soha többé ne legyen ilyen gondolatod, hanem hogy amikor jelentkezik, a helyén tudd kezelni.

Egy egyszerű gyakorlat

Számomra az egyik leghatásosabb technika az, amikor nevet adunk a belső kritikusunknak.

Amikor legközelebb megszólal benned az a hang, amely kételkedik benned, adj neki nevet. Lehet „Kamu Karola”, „Hazug Hugó”, vagy bármi, ami eszedbe jut.

Ez elsőre játékosnak tűnhet, de komoly pszichológiai alapja van. A módszert kognitív defúziónak nevezik, ennek során a gondolatot elválasztod önmagadtól. Amikor felismered és címkézed a belső hangot, már nem azonosulsz vele automatikusan.

Írd le egy cetlire a nevét, akár rajzolj róla egy kis figurát, ha ahhoz van kedved. Pro tipp: vedd elő a humorodat ebben a gyakorlatban, segíthet az AI is a vizualizációban. Minél komikusabbnak látod a „kis imposztort”, annál kevésbé fogsz hinni neki. És amikor legközelebb azt érzed, hogy “nem érdemlem meg, amit elértem”, vagy “mindjárt lebukok, hogy nem vagyok elég jó”, szólítsd a nevén az ismerőst “Helló, Kamu Karola, rég találkoztunk! Ülj le oda a sarokba, mert most épp dolgozom valamin, majd később foglalkozom veled.”

Hidd el, ezzel a gesztussal máris távolságot teremtesz a szabotáló mintázatok és aközött, aki valójában vagy. Nem béna vagy, hanem egy hús-vér ember, aki fejlődik, tanul és néha bizony bizonytalan, de a nap végén ott vannak a valós eredményei, értékei, legyen szó munkáról vagy magánéletről egyaránt. Erre fókuszálj és apró lépésenként építsd önmagad, mert ez az életed minden területén kifizetődik majd.

… hiszen, ahol emberekkel dolgozunk, ott üzlet és pszichológia egymást formálja.

Picture of Kelkó Tamás

Kelkó Tamás

A küldetésem az, hogy minél több kis- és középvállalkozást átsegítsek a növekedésük akadályain, és hogy sikeres exportorientált céggé váljanak. 1993 óta dolgozom tanácsadóként, ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig kifejezetten vállalkozásfejlesztőként dolgozom.

Hasonló cikkek

Találatok ( db)