Ahogy a 2024. december 4-i stúdióbeszélgetésben is elhangzott, az elektronikuspénz-kibocsátókként működő úgynevezett “neobankoknál” (pl. BinX, Wise, Barion) vezetett számlákkal kapcsolatban számviteli és adózási kérdések merültek fel. Az egyik legfontosabb ilyen kérdés az, hogy a BinX-nél elérhető, vállalkozások számára vezetett pénzforgalmi számlán lévő egyenleg elektronikus pénzeszköznek minősül-e, ennek megfelelően hogyan kell nyilvántartani, könyvelni, hol szerepeljen a mérlegben.
A Sztv. 66. § (2) bekezdés alapján a mérlegben a pénztár, csekkek értékeként az üzleti év mérlegfordulónapján a pénztárban lévő forintpénzkészlet értékét, a valutakészlet 60. § (2) bekezdése szerint átszámított forintértékét, az elektronikus pénzeszközök értékét, a kapott csekkek értékét kell kimutatni. Úgy tűnik tehát, a mérlegben kimutatott pénztár értékeként szükséges kimutatni az elektronikus pénzeszközök értékét is. A probléma mindaddig csak elméleti és nincs következménye, amíg a vállalkozás nem a kisvállalati adó szerint adózik. KIVA esetén viszont felmerül a kérdés, hogy az adóalapba beleszámít-e az elektronikuspénz-kibocsátók, pl. a BinX számláján lévő egyenleg.
Az adóbevallások a főkönyvi kivonat adataiból készülnek és nem a mérleg adatokból. A BinX vállalkozói számlán levő összeg – mivel arról számlakivonattal rendelkezik a vállalkozás – a főkönyvi kivonatban jellemzően nem a készpénzes pénztár alatt van nyilvántartva. Helyes-e az a gyakorlat, hogy a KIVA adóalap számításánál csak a főkönyvi kivonat szerinti készpénzes pénztárak (forint, valuta) egyenlegét vesszük figyelembe és a BinX vállalkozói számlán levő összeget nem?
Kökényesiné Pintér Ilona, a Saldo Zrt. tanácsadó igazgatója az alábbi választ adta a fenti kérdésre:
„A számviteli törvény (továbbiakban: Sztv.) 3. § (8) bekezdés 12. pontja alapján az elektronikus pénz a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvényben (továbbiakban: Hpt.) meghatározott fogalom. A Hpt. 6. § (1) bekezdés 16. pontja alapján az elektronikus pénz az elektronikus pénz kibocsátójával szembeni követelés által megtestesített, elektronikusan tárolt – ideértve a mágneses tárolást is – összeg, amelyet pénzeszköz átvétele ellenében bocsátanak ki a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényben meghatározott fizetési műveletek teljesítése céljából, és amelyet az elektronikus pénz kibocsátóján kívül más természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni vállalkozó is elfogad.”
A BinX Zrt. a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) felügyelete alatt álló, az MNB
megfelelő tevékenységi engedélyeivel rendelkező elektronikuspénz-kibocsátó intézmény, mely elektronikus pénz kibocsátásával és az ehhez szorosan kapcsolódó pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásával foglalkozik. Álláspontunk szerint a BinX számlán lévő pénzeszköz megfelel az elektronikus pénzeszköz fogalmának.
Az elektronikus pénzt a Sztv. 31. §-a alapján a pénzeszközök között kell nyilvántartani.
A Sztv. 66. § (2) bekezdése alapján a mérlegben pénztár értékeként az elektronikus pénzeszközök értékét is ki kell kimutatni.
A fentiek alapján véleményünk szerint nem helyes az a gyakorlat, hogy a KIVA adóalap számításánál csak a főkönyvi kivonat szerinti készpénzes pénztárak (forint, valuta) egyenlegét veszik figyelembe. A pénztár értékébe a Sztv. 66. § (2) bekezdés szerinti tételeket kell figyelembe venni függetlenül attól, hogy nem a készpénzes pénztár alatt szerepel a főkönyvi kivonatban. A BinX számlán lévő pénzt figyelembe kell venni a KIVA adó alapjának meghatározása során, bele kell számítani a pénztár értékébe.”
Ugyanakkor a Meyer & Levinson adótanácsadói szerint nem ilyen egyértelmű a helyzet, mivel a a Katv. 6. § (3) bekezdés c) pontja kizárólag a “pénztár” értékének növekményét nevesíti, nem a beszámoló “Pénztár, csekkek” sorának értékére hivatkozik. A Meyer & Levinson szerint, mivel a jogalkotó a Katv-ben nem a számviteli törvény által gyűjtőfogalomként használt “Pénztár, csekkek” megnevezést használja és nem is paragrafus szinten hivatkozik vissza az Sztv-re, illetve nem kerül említésre az elektronikus pénzeszközök és csekkek kifejezés sem, ebből az következtethető, hogy a jogalkotói szándék csak a házipénztárban lévő készpénz növekményt szankcionálná.
A helyzet tisztázása érdekében a Meyer & Levinson állásfoglalás kéréssel fordult a Pénzügyminisztériumhoz, melynek eredményéről később minket is tájékoztatni fognak.
