“Én mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem, rossz lett.” Bendegúz, az “Indul a bakterház” című filmben
Az elnevezés találó, mert igen, ő(k) az(ok) a munkatársa(i)d, akik ténylegesen a véred szívják, ahelyett, hogy igazi értékteremtő munkát végeznének. Sőt, ők a nem termelő munkatársaid közül az a kategória, akik aktívan a többiek lehúzásán dolgoznak, akik a cég szekerén két kézzel húzzák a kéziféket. Olyanok, mint egy Agatha Christie regényben a gyilkos, az utolsó oldalig biztosan nem jösz rá ki is az.
Ők a vállalatok rákbetegsége, amely belülről emészti fel és öli meg a gazdatestet. Szoktuk még őket “vérszívóknak” is nevezni.
Ezek a “báránybőrbe bújt farkasok” felőrlik a munkatársaid energiáit és az étvágyuk csillapíthatatlan! Ők azok, akik buta módon maguk alatt is elvágják a fát, a paraziták, akik addig élősködnek egy gazdatesten, amíg az el nem pusztul és vele együtt ők is, mert nem gondolkoznak, igazából nem teljesen normális emberek.
Van egy értékesítési tanácsadó, aki jó pár ügyfelénél kizárólag azzal növelte meg 1 év alatt az árbevételüket (volt akinél egyenesen duplázást ért el), hogy kirúgatta velük a legrosszabb vevőiket (jellemzően a legrosszabb 3-5%-ot), akik állandóan alkudoztak, reklamáltak, úgy alapjában véve agyára mentek a munkatársaknak, és még mérhető nyereség sem származott a velük való üzletelésből. Némelyikük forgalom alapján nagy vevő volt, de tüzetesebben megvizsgálva a velük való napi szintű küzdést:
Ők azok az emberek ugyanis, akik zseniális érzékkel mindig úgy intézik a dolgokat, hogy csak ők járjanak jól, de a másik legalább úgy gondolja, úgy érezze, hogy ez neki is megéri, miközben egyáltalán nem! Valószínűleg a Népstadiont meg lehetne megtölteni azokkal a könyvelőkkel, akiknek az agyát napi szinten szívják le az ilyen ügyfelek, és mégsem rúgják ki őket…
A módszer nemcsak az értékesítésben működik, mert én is jó pár cég árbevételét lendítettem fel kizárólag azzal, hogy kiszúrtam a “báránybőrbe bújt farkasokat” és kirúgattam őket a cégvezetővel. Utána mindig garmadával történtek a csodák, meg tucatjával estek ki a csontvázak a szekrényből.
Ha nem hiszed, megértem, sokszor még ott a helyszínen átélve is hihetetlennek tűnt az egész. Én azonban már túl sok “báránybőrbe bújt farkast” láttam munkálkodni, jobb sorsra érdemes cégeket és embereket tönkretenni ahhoz, hogy a létezésükről akárcsak vitatkoznom kellene bárkivel.
Sok vezető egyik tipikus reakciója, hogy mások cégében rögtön felismerik a “vérszívókat”, de váltig állítják, hogy bizony náluk nincs ilyen. Persze ez teljesen érthető reakció, hiszen ki szeret csalódni a saját beosztottaiban. (Egyébként csak halkan jegyzem meg, nem kevés cégben ez az ember maga a cégtulajdonos!)
Néhány figyelmeztető jel, amely alapján el tudod dönteni, hogy a cégedben van-e ilyen “farkas”?
Ne, ne rúgd ki az összes nélkülözhetetlennek tartott embered, csak vizsgáld meg, hogy tényleges teljesítmény áll-e mögöttük, vagy csak ügyesen sikerült a bizalmadba férkőzniük. Mennyit, de mennyit hallgattam már pályafutásom során, hogy:
és az esetek többségében pont ez az ember volt a “báránybőrbe bújt farkas”!
Szinte minden cégben találkozom pótolhatatlannak, a cég oszlopos tagjainak titulált emberekkel (“szent tehenekkel”), akikhez nem szabad hozzányúlni, mert akkor nagyon nagy baj lesz, pedig objektív szemlélő által jól láthatóan két kézzel húzzák a kéziféket a cég szekerén. (Fontos, nem azokról beszélek, akik a kiemelkedő hozzáértésükkel és teljesítményükkel tűntek ki és élveznek a többieknél nagyobb megbecsültséget!)
Sőt, a leggyakoribb az, hogy a vezetőn kívül minden munkatárs látja, sőt sokszor még a beszállítók is, csak éppen az ő fejét lepi el valamilyen rózsaszín köd, amit miatt nem veszi észre a nyilvánvalót!
Ennek mindig az az eredménye, hogy a vezető egy ilyen beosztottjától teljes függőségbe kerül, és ez gyakran (nagyon gyakran), az esetek több, mint 90%-ban az adott cég, vállalkozás, részleg növekedésének, fejlődésének megtorpanásával, rosszabb esetben a csődjével vagy a cégvezető infarktusával jár.
A legutóbbi sztori, amivel szembesültem elég híven példázza a “báránybőrbe bújt farkas” fogalmát. Elhívtak egy 150 főt alkalmazó magyar vállalathoz, hogy már 3 éve stagnál a cég forgalma, tartsak valamilyen motivációs tréninget a vezetőknek.
Már az ötlet is elég érdekes volt, de jó tanácsadó módjára először felmértem a helyzetet, az-az leültem a vezetőkkel és négyszemközt kikérdeztem mindegyiküket a pontos helyzetről és a véleményükről. Mondanom sem kell, hogy kiderült, semmi értelme bármilyen tréninget is tartani, a beteg komolyabb beavatkozást igényel.
Az is kiderült, hogy a cégben nagyon speciális hatalmi helyzet van, ugyanis a cégtulajdonos utáni leghatalmasabb ember a sofőrje!
Nem vicc, a sofőr a cégvezető bizalmasa:
Az alkalmazottak elég hamar rájöttek, hogy a sofőrrel nem érdemes rosszban lenni, mert az-az ember valamiért nem sokáig dolgozik a cégnél. Ráadásul a sofőr a cégvezetőnél is valamiért kikezdhetetlen, ezért letettek arról, hogy meggyőzzék főnöküket az áldatlan helyzetről.
Alaposan a mélyére mentem a helyzet elemzésének, és felderítésének, majd prezentáltam a cégvezetőnek, mit látok. Teljesen megdöbbent, mert másra számított. Sőt olyannyira megdöbbent, hogy nem is érdekelte mi mindent láttam még a cégében, hanem csak a sofőr volt a téma. A helyzet végül kezdett olyanná válni, mintha a 30 éve boldog házasságban és teljes egyetértésben élő feleségét kezdtem volna ki, pedig csak a sofőrjéről volt szó, aki nem volt sem rokona, sem ismerőse korábban.
Végül hosszas viták után a cégvezető értésemre adta, ha nem vagyok képes a vezetőit lelkesebb munkára motiválni, akkor fel is út, le is út. Én ez utóbbit választottam, mikor láttam mennyire reménytelen a helyzet. A sors iróniája, hogy 1 év múlva jelentkezett nálam a cégvezető, hogy lehet mégis nekem volt igazam, és jöjjek vissza segíteni neki rendbe tenni a közben lejtmenetbe kerülő cégét. Csak egyet kérdeztem:
A válasz NEM volt, így nem mentem. Sajnos rá újabb 1 évre kaptam a hírt, hogy a cég tönkrement, és a cégvezető már dolgozói 80%-át elbocsátotta, de a sofőr még mindig ott volt!
Ritka, hogy a sofőr a “farkas”, mert eleve kevés vezetőnek van sofőrje. A gyakoribb, hogy olyan kolléga, aki már elég régóta dolgozik a cégben, és félti a pozícióját az újaktól, és/vagy már középvezetőnek is kinevezte a cégvezető.
Egy dolog biztosan elárulja az ilyen embert, ugyanis egyáltalán nem fejlődőképes! Ő az, aki megragadt egy szinten, és lehet, hogy valamikor megbízható, hozzáértő és szorgalmas kolléga volt, de a világ közben változott, és ő nem tartott lépést a fejlődéssel, ezért elkezdett visszacsúszni. Ilyenkor választják sokan azt a stratégiát, hogy úgy tartják meg az első helyüket, hogy másokat nem engednek maguk elé!
Az alkalmazott technikákról könyvet lehetne írni. Jó párat Sophie Ellis-Bextor mutat be szakértő módon a videó klipjében, amelynek címe: Gyilkos a táncparketten!
Vagy nézd meg egyik kedvenc filmem, egy gyönyörűen megkomponált drámát arról, hogyan kerül diliházba egy jól menő építész, egy igazi “báránybőrbe bújt farkas” feleségnek köszönhetően: Álmaim asszonya (A film főszereplője az a James Spader, aki ugyanebben az évben (1994) játszotta Dr. Daniel Jacksont a Csillagkapuban).
Sok cégvezető azért nem ismeri fel a “farkasokat”, mert egy téves elképzelés homályosítja el az elméjét:
“Nem baj, ha nem termel, de nem is zavar senkit!”
Megdöbbentő, hihetetlen, elképzelhetetlen ugyan, de nincs olyan, hogy valaki egy csapatban semleges! (igen, Rákosi elvtárs jól látta, hogy aki nem a barátunk, az az ellenségünk)
Vagy tolja a cég szekerét előre, vagy húzza vissza. A nem teljesítő munkatársak valójában rombolják a csapat morálját és rendkívül irritálják a jól teljesítőket, különösen azzal, hogy te eltűröd őket. Viszont nem beszéltem még arról, hogy a nem teljesítő munkatársaid nemcsak, hogy nem csinálnak semmit, hanem egyenesen komoly károkat okoznak.
A legnagyobb illúzió bárki részéről azt gondolni, hogy a nem termelő embereik maximum nem produkálnak eredményeket.
Kemény dolog, de az az igazság, hogy egy munkatársad vagy tolja előre a cég szekerét, vagy húzza hátrafelé. Már azzal hátráltatja a céged, ha csak lassabb, mint a többiek, mert visszahúzza őket, arról nem is beszélve, hogy foglalja egy olyan ember elől a helyet, a munkakört, aki viszont jól húzna.
Ha lenne időd és energiád alaposan kivizsgálni, hogy a nem termelő embereid pontosan mit is csinálnak, azoknak mi a következménye, akkor lehet, hogy megdermednél a döbbenettől.
A szörnyű igazság az, hogy jobb üresen hagyni egy munkakört, mint rosszul betölteni!
Nem arra akarlak rávenni, hogy ezután a csapatodban, cégedben paranoid módjára gyanakodva nézz mindenkire, a fű alatt is az ellenséget keresd, hanem csak arra, hogy:
mert így manipulálhatóvá válsz. Alaposan nézz utána a saját szemeddel dolgoknak, pl. ha a raktárban te nem látod a 10 raklap kutyagumit, pedig a legjobb embered azt mondta, hogy ott van, mert ő egész nap azt pakolta és milyen sokat dolgozott, akkor az bizony nincs ott!
Nincs rosszabb egy manipulált vezetőnél, mert elméjét lila köd lepi el, és így elég nehéz ésszerű, cége fejlődését támogató döntéseket hoznia.
A könyvelőirodák többsége azért nem tud jól teljesítő munkatársakat felvenni, mert eleve nem is a megfelelő embert keresik!
A sikeres könyvelő toborzás a csapat megtervezésénél kezdődik.
SBA Group Zrt.
info@cashbook.hu
Adószám: 25566552-2-42
Cégjegyzékszám: 01-10-141041
Cashbook
Támogatás
