6. Hogyan kezdj hozzá a személyes interjúkhoz?

Amikor munkaerő kiválasztásról beszélünk, akkor az első dolog, ami mindenkinek eszébe jut: a felvételi vagy állásinterjú. A legtöbb ember fejében a személyes interjú testesíti meg magát a kiválasztást, és ebben ugyan nem akarom őket megcáfolni, dacára a sok alternatív kiválasztási módszernek-, azért még tényleg a személyes interjú a „piacvezető”.

Akik jónak érzik magukat az interjútechnikákban, azok nagyon büszkék rá és úgy gondolják, hogy ezzel mindent tudnak, amit tudni lehet a munkaerő kiválasztásról.

Az interjú az a pillanat, amikor végre elérkezik az igazság órája, amikor személyesen is megismerheted, ki is van valójában az önéletrajz mögött. Érdekes új embereket, pályafutásokat ismerhetsz meg, és még akár baráti, üzleti kapcsolatokra is szert tehetsz.

Igen, a profi üzletemberek mindig nyitott szemmel járnak a világban, és kapcsolatrendszerüket egy életen át tudatosan építik, kihasználnak hozzá minden adandó lehetőséget, és a felvételi interjú bizony egy ilyen alkalom.

Gondolj csak bele! Főleg vezetői pozícióknál mennyi olyan emberrel találkozhatsz, aki még akár szállító, vevő vagy értékes kapcsolat lehet a jövőben?

Első személyes benyomások

Első benyomás általában a jelölt pontossága. Állásinterjúról késni elég ciki, nem jó indítás. Van azonban olyan is, aki már háromnegyed órával korábban érkezik és még bosszús is, amiért nem kezdenek el azonnal vele foglalkozni.

Második benyomás, hogyan találja meg céged a telephelyén? Van ahol ez nem is olyan könnyű, mert ipartelepen sokszor elég furcsák a beosztások. Van, ahol a kaputelefonnal gyűlik meg a baja, mert az sem mindig egyértelmű.

A lényeg, hogy végül keresztülverekedte magát az akadályokon és megérkezett az irodádba. Betoppan, bemutatkozik és köszön. Lehetne hosszasan elemezni a megjelenését, a köszönését, mennyire van tisztában az illemszabályokkal, hol foglal helyet a tárgyalóban, testtartását, testbeszédét, stb. Olyan munkakörökben, ahol ez létfontosságú, ott természetesen markáns része kell, hogy legyen a kiértékelési szempontoknak, de egy könyvelői munkakörben nem ezek alapján kell, hogy eldőljön, kit vegyél fel.

Sokan azt tartják, hogy az első benyomás fontos, én azt vallom, hogy a végső benyomás sokkal fontosabb. Ahogy az értékesítésben is igazán az a fontos, hogyan gondolnak rád azután, amikor elhagytad tárgyalópartnered irodáját és hogyan fogadnak majd másodszor.

Valahova bejutni, ott egyszer tárgyalni nem nagy művészet, na de másodszor!

Ugyanez a helyzet a felvételi interjúknál is, ugyanis meglepően gyakran történik meg, hogy a kedves jelölt elég rosszul indít, majd szépen felküzdi magát az interjú alatt, végül az egész procedúra végén messze ő a legjobb pályázó és megnyeri az állást.

Természetesen, ha az illető már a kezdetekkor bunkó, akkor nem igazán szokott a későbbiekben sem rácáfolni. Történt egy alkalommal, hogy a pályázót vezettem a tárgyaló felé, egyszer csak elkezdett beszélni a mobilján, ráadásul vagy 5 percig. A helyzet kicsit érdekes volt, mert éppen beszéltem hozzá, ő meg se szó, se beszéd felvette a telefont.

Ha csak annyit mond, hogy „Elnézést, el kell intéznem egy fontos telefont”, már nem is emlékeznék a szituációra.

A „bemelegítés”

Ugyanúgy, ahogy egy jó értékesítési célú tárgyalásnál, először a kapcsolat bemelegítésével kezdünk, hogy oldjuk az idegenség érzését egymás felé (különösen a világ keleti felén fontos dolog ez). Egy felvételi interjúnál is lehet bizonyos „bemelegítő” kérdésekkel kezdeni.

„Könnyen idetalált?”
„Szeretne egy kávét?”
„Hogy tetszik az irodánk?”

Ezt rád bízom, mindenkinek megvan a maga stílusa.

Amit mindenképpen érdemes megtenni az interjú elején, letisztázni, hogy mennyi időtök van. Javaslom, hogy bocsásd előre, hogy ez egy rövid interjú lesz (még akkor is, ha 1 órád van rá), legfeljebb elhúzódik! Ha a pályázó előre tudja, hogy rövid lesz, akkor nem kínos 15 perc után elküldeni őt (amikor annyira egyértelmű, hogy nem ő a megfelelő).

Én leggyakrabban ezután a „letegeződéssel” folytatom. Ezen sokan felhúzzák a szemöldöküket, pedig e mögött egy elég tudományos alapelv húzódik (ld. alább).

Mi a valódi célja az állásinterjúnak?

A válasz látszólag egyértelmű: röpke 1 óra alatt minél jobban megismerd a pályázót. Erre fel még a fejvadászok jó része is felveszi a „pléhpofát” (szigorú ábrázatot), és iszonyatos távolságtartó, arrogáns (fölényes, megalázó) stílusban kérdezi ki a jelöltet.

Ehhez képest én igyekszem olyan közvetlen kapcsolatot kialakítani, amilyet csak tudok. Persze nem fogunk az interjú végén egymás vállára borulni, de ahhoz, hogy minél alaposabban megismerjem a jelölt valódi személyiségét, minél jobban a szokásos álarcok mögé lássak, ahhoz le kell bontanom az ilyenkor szokásos „hivatalos mázat”. Ez magázódva nekem nehezebben megy, és tovább tart, de itt csak 1 óra áll a rendelkezésünkre.

A nálam 20 évvel idősebb hölgyeket természetesen nem tegezem le, tehát itt is be kell tartani az udvariassági szabályokat.

A tegeződés utáni következő kérdés a kiindulópont:

„Pontosan miért is ülünk itt, miért akarsz váltani?”
„Miért éppen a mi cégünkhöz jelentkeztél?”

Ebben elmerülve már eléggé bemelegszik a társalgás és a lényegre térhetünk!

Sokan ilyenkor a cég és a munkakör bemutatásával kezdik, és minden jelöltnek 20-30 percen keresztül a cégükről, a munkáról és az elvárásaikról beszélnek! Ültem már ilyen interjún egy helyen, és olyan érzésem volt, mintha színházasat játszanának, és sem a jelölt, sem én nem igazán értettük a helyzetet.

Ez azért sem jó, mert minek tájékoztatni azt, aki esetleg már az első 5 percben elbukik?

Ráadásul az interjú célja minél alaposabban megismerni a jelöltet, ezért ne húzd az időt ilyen részletes bemutatkozással! Ebben az esetben ez is lehet az első kérdés:

„Mondd el néhány szóban, milyen benyomások alakultak ki benned cégünkről és a meghirdetett munkakörről?”

E kérdésnek az a trükkje, hogy a válasz megmutatja, mekkora a valódi érdeklődése a pályázónak a céged és a meghirdetett munkakör iránt (mennyire nézett utána), továbbá mit sikerült neki megértenie a leírtak alapján. Minden ember arról beszél először, amin a figyelme van (erről még lesz szó a motivációja felmérésénél).

A következő lehetséges bemelegítő kérdés:

„Mi módon tudsz szabadidődben kikapcsolódni?”

Nos, elérkeztünk egy kényes dologhoz! Tudj róla, hogy hivatalosan, törvényileg nem kérdezhetsz rá a pályázó magánéletére, arra, hogy:

dohányzik-e?
mikor akar gyereket?
és még sok más ilyen dologra.

Amikor felteszed ezt a kérdést, jegyzed meg, hogy nem köteles rá válaszolni!

A pályázó mondhatja a szokásos dolgokat (TV, barátok, buli, olvasás, stb.), de van, akiről ekkor derül ki, hogy hosszú évek óta aktívan sportol, esetleg válogatott, vagy győztes is a saját területén, ami már elgondolkodtató. Máris kiderült egy terület, ahol bizonyított eredményei vannak!

Első mérföldkő: a múltbeli teljesítmény felmérése

A bemelegítés után el is érkeztünk a lényeghez. Hogyan mérd fel megbízhatóan, hogy mennyire teljesítőképes a pályázó? Ne feledd, az egész interjú célja: kideríteni, hogy vajon milyen teljesítményre lehet képes a pályázó a megpályázott munkakörben!

Nem mindegy, hogy korábbi munkahelyén 5 EV, havi 25 számlája volt a teljesítménye, vagy 20 TAOs cég havi 400-500 számlája.

Végig ezt tartsd szem előtt!

Nézzük akkor a mérhető eredményeket!

Ahogy az előző leckében írtam, a múltbeli teljesítmény felmérésének van 3 alapvető kérdése:

„Milyen eredményeket értél el az előző munkahelyeden és az eddigi pályafutásod során (netán amire büszke is)?”
„Mennyi idő alatt érted el ezeket, az eredményeket?”
„Mennyit fejlődött a teljesítményed az elmúlt 3 évben?”

Természetesen a fenti 3 teljesítményt firtató kérdésre is lehet hazudni. Erre a legjobb ellenszer, ha megtanulod Columbo hadnagy bevált technikáit.

Lényege, hogy egy kicsit hülyének és értetlennek tetteted magad a pályázó tömör válaszára, és finoman megkéred, hogy fejtse ki még egyszer és még részletesebben, hogy számodra is világossá, egyértelművé váljon.

Ha a második válasz sem eléggé részletes, akkor kérd meg még egyszer!

Ekkor a pályázó már jó eséllyel elveszti a türelmét (meg a hidegvérét), egy kicsit feldühödik belül, és ennek köszönhetően kevésbé fog odafigyelni a kozmetikázásra és végre elárulja az igazságot. Például:

„Milyen rendszerben dolgozol (meséld el, hogyan néz ki egy munkanapod!)?”
„Vannak-e rendszeres programjaid?”
„Tervszerűen dolgozol-e és pontosan hogyan?”
„Ezt a bizonyos eredményt pontosan hogyan érted el?”
„Pontosan mit tettél ezért az eredményért, avass be a részletekbe!”
„Ki az, aki még közreműködött benne?”
„Kié volt legnagyobb részben az érdem a kívánt eredmény elérésében?”
„Milyen területeken sikerült javítanod a teljesítményed az utóbbi 3 évben és hogyan?”
„A többiekhez képest a te teljesítményed hányadik volt a sorban?”
„Kinek tartoztál beszámolási kötelezettséggel?”
„Lehetséges-e, hogy megkeressük ezt a személyt, hogy ő is megerősíthesse az állításaid?”

Ezek azért eléggé kemény kérdések, itt elég hamar kibukik, aki megpróbál Háry János módszerével boldogulni és magáról szebb képet festeni. Miközben a kérdésekre válaszol, figyeld meg a pályázó reakcióit!

Mit érzel, érdekelt-e a pályázó abban, hogy megismerd a múltbeli eredményeit?
Vagy inkább igyekszik egy-két közhellyel válaszolni és mihamarabb témát váltani?
Elméleti vagy gyakorlati módon meséli el, hogy melyik eredményt hogyan produkálta?
Az is fontos szempont, hogy gyorsan felfogta-e a jelölt a kérdéseid, és igazán azoknak megfelelő válaszokat adott-e?
Problémákról beszélt-e vagy megoldásokról?

Az ember könnyen tud hazudni szóban, de a reakcióit eltakarni elég nehéz.

Minél többet gondolkozik azon, hogy miként érte el az eredményeit, annál kevésbé van köze az igazsághoz!
Minél kevesebb dologra emlékszik a részletekből, annál kevésbé van köze az igazsághoz!
Minél kevésbé tűnik logikusnak a pályázó érvelése, annál kevésbé van köze az igazsághoz!

Meséltesd el részletesen a jelölttel, hogyan érte el a korábbi eredményeit, pontosan mit tett az elérésükért; ha erre a jelölt ésszerűen és logikusan tud válaszolni, akkor tényleg a saját eredményeit mondja el, és nem más tollával ékeskedik.

Így kaphatsz egy olyan új munkatársat, aki elég nagy eséllyel fog jól teljesíteni a te csapatodban, cégedben is.

Összefoglaló

Kérdezésben nekem Colombo hadnagy a példaképem, aki nem hagyja magát egyszerű vagy semmitmondó válaszokkal lerázni. Mindig megtud minden részletet, amit akar…