Adatrögzítő könyvelőből szakértő könyvelő

adatrogzitobol_szakerto

Meglehet, benned is felmerült már az érzés, hogy néhány ügyfeled nem látja át igazán milyen összetett és felelősségteljes a munkád. A rálátás hiánya többféleképpen megnyilvánulhat. Tapasztalhatod például, hogy az árképzésnél sokallják a díjadat, vagy épp kevésbé kooperatívak abban, hogy az előre meghatározott formátumban szolgáltassanak adatot neked. Amikor a vállalkozó rendszeresen az utolsó utáni pillanatban küldi el az anyagokat, az szintén annak az üzenete, hogy nem érzékeli, mennyi háttérmunkát igényel a feldolgozásuk.

Ugyanezt sugallja az is, amikor a jelentőségteljes pénzügyi döntéseket rendre anélkül hozza meg, hogy veled egyeztetne; majd tőled várja az esetleges negatív következmények korrigálását.

Ha tapasztaltad már, hogy a kommunikáció során inkább információforrásként szolgálsz, semmint stratégiai partnerként -miközben a munkád valódi értéke épp abban rejlik, hogy biztonságot és irányt mutatsz a cég működésének-, akkor ez a tartalom Neked szól!

Miért fontos láttatnod a feladatok mögötti értéket?

Logikusnak tűnik, hogy ha a vállalkozó csak azt látja a könyvelő munkájának eredményeként, hogy meglévő, -ráadásul ő általa szolgáltatott- adatok átkerülnek A helyről B helyre, akkor nem kíván sem magasabb díjat fizetni, sem a működésén változtatni annak érdekében, hogy időben tudjon adatot szolgáltatni a könyveléshez.

Teljesen érthető az, ha a gyarapodó adminisztráció, a határidők és a folyamatos változások között nincs kapacitásod a vállalkozókkal hosszasan csevegni. Emiatt azonban gyakran háttérbe szorul a könyvelői szakma valódi lényege: a tanácsadás, a szakértői rálátás és az iránymutatás. Pedig a digitális korszakban épp ez az a hozzáadott érték az, amire minden vállalkozóknak a legnagyobb szüksége van. Akkor is, ha nem tud róla.

A könyvelő nem adatfeldolgozó, hanem a vállalkozás egyik legfontosabb stratégiai partnere. Ez a szerepváltás viszont, nem csak technológiai kérdés. A hangsúly a szakértői szemléleten, az önazonosságon és hitelességen van.

Állj meg egy pillanatra, te jelenleg hogy tekintesz magadra inkább adatrögzítő könyvelőként vagy egyértelműen szakértőként?


 

A szakértői szerepet belső tartás nélkül nem lehet elbírni

A szakértői szerep nem cím. A szakmaiságon túl természetesen belső tartás és hitelesség kérdése. Az adatrögzítő könyvelőből -amennyiben szeretnél- akkor van lehetőség belépni a szakértői pozícióba, ha nyíltan ki mered mondani a szakmai tények és tapasztalatok alapján megalkotott véleményedet és magabiztosan ismerteted az együttműködési kereteiket.

Teljesen rendben van az is, ha neked megfelel egy kevésbé felelősségteljes, biztonságosabb pozíció is. Ha szívesebben végzed a már begyakorolt folyamatokat és frusztrációt, kényelmetlenséget okoz a konfrontáció, ha inkább stabilitást és nem túlzott monotonitást jelentenek az ismétlődések, akkor lehet, hogy testhezállóbb az adatrögzítő könyvelő szerep.

Sok esetben megfigyelhető, hogy bizonyos könyvelők elvállalnak minden munkát, mert “kell az ügyfél” és ezzel együtt észrevétlenül alá is rendelődnek az üzleti viszonyban a vállalkozóknak. Holott egy szakértő esetében a vállalkozó szeretné igénybe venni a könyvelő tudását, a szakértői mivoltát, a tapasztalatát. A szakértő könyvelő dönti el a kereteket és azt, hogy elvállalja-e egyáltalán az adott vállalkozás könyvelését.

Egy szakértő nem csak elemzi a múltat, hanem segít értelmezni a jelent, hogy a vállalkozó a legpontosabb információk alapján dönthessen a jövőről. A viszony pedig maximálisan partneri.

Ide eljutni nem könnyű, hiszen a szakmai magabiztosság nem pusztán tudás és tapasztalat kérdése, hanem pszichológiai önbizalomé is.

Rengeteg szakértői szintű, magas tudású könyvelő belső gátak miatt nem, vagy nem teljes egészében vállalja a véleményét. Ennek a legkülönfélébb okai lehetnek: fél a konfliktustól, tart attól, hogy tolakodónak tűnik, nem érzi elég tapasztaltnak magát javaslatot tenni, nem akar konfrontálódni, nem tanult meg érvelni stb.

Nem is gondolnád milyen gyakori jelenségről van szó. A munkapszichológia egyébként, azt a konstans viselkedésmintát, amikor valaki inkább elhallgatja a szakmai véleményét a konfrontáció elkerülése érdekében; megfelelési félelemnek nevezi. Ez a dinamika alattomos és veszélyes, mivel a felszínen a “béke érdekében” hallgatunk, de közben szép lassan épp a saját tekintélyünket és önbecsülésünket csorbítjuk. Vagyis, egyre gyengébbé válunk.

A szakértői önbizalom ott kezdődik, amikor a könyvelő felismeri, hogy a szakmai vélemény transzparens megfogalmazása nem konfrontáció, hanem felelősségteljes működés, gondviselés.

A Cashbook példáján keresztül talán a leggyakrabban azzal a körülménnyel találkozunk, hogy a könyvelő szeretné használni a Cashbookot, felismeri, látja, hogy mekkora könnyebbséget jelent számára. Tudja azt is, hogy a vállalkozónak is szüksége volna rá, azonban amikor érvelni kell a vállalkozónak a szoftver használata mellett, olyan érzése kezd lenni, hogy rábeszéli a vállalkozót a szoftverre. Emiatt kényelmetlenül érzi magát és ha a vállalkozó elsőre nem nyitott a változtatásra, nem próbálkozik többet. Akkor sem, ha a szoftver napokban mérhető munkát spórolna meg kettejük számára. Helyette inkább könyvel tovább kézzel, folytatódik a mókuskerék, ami által egyre kilátástalanabbnak éli meg a helyzetét.

Ez az állapot messze van a szakértői státusztól. Holott megvan a felismerés, akár még a döntés is, hogy a könyvelő bevezeti a Cashbookot. A vállalkozó együttműködése nélkül azonban, mégsem tudja kihozni belőle a maximumot.

Ez a helyzet egyetlen apró változtatással kisimítható; mégpedig egy pontos érvrendszer összeállításával.

Maradva ennél a példánál mit tud tenni ilyen esetben a könyvelő? Tudja, hogy mindkettejük számára előnyökkel jár a szoftver, ezért vállalja a véleményét és magabiztosan kommunikálja a kereteket. Hiszen ő a terület szakértője.

A vállalkozó mégsem tűnik partnernek és megfelel neki, ha Drive-ra tölti fel a dokumentumok egy részét, a másik részét e-mailben vagy papíron dobja be a könyvelőköz. Mindent a megszokottak szerint csinálna, mert nem akar változtatni.

Teljesen megértem őt is, hiszen valóban nem egyszerű egy vállalkozást vezetni. Mégis, szakértőként nézzük meg, vajon a cége fejlődése érdekében, van-e hajlandósága változtatni.

Tegyünk fel neki pár rávezető kérdést:

      • Szoktad érezni, hogy a könyvelés körüli adminisztráció elvonja az energiát a valódi munkádtól?

      • Ha egy rendszer segítene a gördülékenyebb adatátvitelben, mit nyernél vele?

      • Mi az, amit legjobban utálsz az adminisztrációban? (Innen könnyen rávezethető, hogy ezt a Cashbook leveszi a válláról.)

      • Javaslom, próbáljuk ki, hogy egy hónapig csak a Cashbookban gyűjtjük az anyagokat, hogy lásd, mennyivel egyszerűbb így a könyvelés. Jobb, ha a saját tapasztalatod alapján dönthetsz? – övé a döntés, hogy akarja-e könnyíteni a dolgát

      • Ha most egy grafikonon látnád az előző évek alakulását, mennyivel lenne könnyebb döntened?

    Közben jegyzetelj!

    Fontos vele az ő saját fájdalompontjain keresztül, az ő szavait elismételve láttatni, hogy a Cashbook nem csak a könyvelő kényelméért van, hanem azért, hogy neki ne kelljen több platformon kezelni az adatokat és a legtöbb pénzügyeket érintő döntéshez szükséges információt egy helyen elérje. Ez az új lehetőség felvázolása.

    Ez után jöhet az előre megírt szakmai érvelésed. Egyszer kell összeszedni a gondolataidat, néhány erős üzenetet megfogalmazni, hogy aztán magabiztosan tudd azt képviselni minden vállalkozódnak. Egyszerűen, érthetően. Ilyesmikre gondolok:

    A Cashbook nem a könyvelő helyett dolgozik, hanem a könyvelővel együtt. Egy olyan felülethez fogunk hozzáférni, ahol a vállalkozó és a könyvelő ugyanazt az adatot, ugyanabban az időben látja. Azon túl, hogy kényelmesebb lesz számodra a kapcsolattartás, egy teljesen új, szakértői szintre emeli a munkakapcsolatunkat, mert gyors, adat alapú döntéshozataléhoz fog hozzásegíteni Téged bármikor, amikor arra szükséged van.

    Könyvelőnek és vállalkozónak egyaránt segítség a szoftver, mert 

     

    A könyvelő számára ez azt jelenti, hogy:

        • pontosabb, gyorsabb és kevesebb hibával dolgozhat,

        • az adatok időben érkeznek,

        • kevesebb a félreértés és az utolsó pillanatos kapkodás,

        • és a szakmai tudása végre láthatóvá válik.

       

      A vállalkozó számára pedig:

          • naprakész, átlátható információja lesz a pénzügyeit illetően,

          • gyors, adatalapú döntéshozatalra lesz képes,

          • kiegyensúlyozott vállalkozásvezetést tapasztalhat.

         

        A Cashbookos együttműködésben a könyvelő és a vállalkozó egy csapatban vannak.



        Érvelj pozitív hatással, ne csak funkcióval

        Fontos, hogy amikor a elmagyarázod a vállalkozónak, miért tartod fontosnak, hogy a Cashbookban dolgozzatok, ne technológiáról beszélj, hanem életminőségről. A vállalkozót nem elsősorban az érdekli, hogy milyen funkciók vannak a rendszerben, hanem hogy hogyan segíti őt jobban működni.

        Például így lehet megfogalmazni:

        „Ha a Cashbookban dolgozunk együtt, azonnal látjuk mindketten, ha valami pontosítást igényel. Nem kell megvárni a hónap végét, hogy kiderüljön, mi történt. Te gyorsabban reagálsz, én pontosabban dolgozom. Ez mindkettőnknek nyereség.”

        Ez nem informatikai, hanem bizalmi ajánlat, aminek a pszichológiai hatása nagyon erős.
        A vállalkozó érzi, hogy a könyvelőként nem alá, nem is fölé, hanem mellé állsz. Ettől válik a munkakapcsolat bizalmi viszonnyá, partnerséggé.

        A szakmai véleményed vállalása tiszteletet vív ki, tisztelni fog, akkor is ha nem örül annak, amit hall. A szakértői bátorság tehát nem konfrontáció, hanem felelősség. Amikor egy könyvelő azt mondja:

        „Azt látom, hogy ha a Cashbookban dolgoznánk, sokkal kevesebb lenne a csúszás és a bizonytalanság”
        – azzal nem nyomást gyakorolsz, hanem biztonságot kínálsz.

        Ez a proaktív kommunikáció valóban támogatja a vállalkozód vezetői működését. Ez a működés az, ami megkülönböztet egy szakértőt. A státuszt nem adják könnyen; három dologra van szükséged hozzá.

          1. Önismeretre – hogy tudd, miben vagy erős, és mit képviselsz.
          2. Bátorságra – hogy ezt ki is mondd.
          3. Rendszerszemléletre – hogy értsd, a Cashbook nem csupán eszköz, hanem kommunikációs tér számotokra.

        A szakértővé válás nem azzal kezdődik, hogy új rendszert vezetsz be, hanem azzal, hogy hiszel magadban annyira, hogy javasolni mersz.

        A Cashbook a szakmai előmeneteledben is partner. Segít, hogy a tudásod láthatóvá váljon, így az ügyfeled nem csak elfogadja, hanem meg is érti, miért nélkülözhetetlen a munkád.

        …hiszen, ahol emberekkel dolgozunk, ott üzlet és pszichológia egymást formálja.


        Mások életét figyelve jellemzően egyszerűbb a sikert, elismerést és előrelépést észrevenni, mint az eredmények mögött meghúzódó erőfeszítéseket. “A szomszéd fűje mindig zöldebb” – tartja a mondás, ami nem véletlen, hiszen kívülről sokszor úgy tűnik, mintha másnál minden a helyén lenne. Dinamikusan bővül a vállalkozásuk, könnyedén és szinte organikusan növekszik az ügyfélkörük, miközben a családi életük is már-már tökéletesnek látszik. Boldognak tűnnek, mosolyognak, kedvesek, rendszeresen utaznak, láthatóan gyarapodnak.

        És akkor ránézünk a saját életünkre…

        Ilyenkor sok ember fejében jelenik meg egy egészen más történet. Kevésbé tűnnek impozánsnak az eredmények, nem felhőtlen a boldogság és egy halk, kételkedő belső kommentár a sikerek mögé kérdőjeleket tesz. Sokunkban legbelül él egy hang, amely időről időre azt suttogja:

        „Csak szerencsém volt mostanáig…
        Mi van, ha egyszer rájönnek, hogy valójában nem is vagyok igazán jó ebben?
        Mások sokkal tehetségesebbek nálam, inkább bele sem kezdek.”

        A belső párbeszéd annyira természetes része a gondolkodásunknak, hogy gyakran észre sem vesszük, ha ez a hang inkább kritikus, mint támogató. Evolúciós szempontból a túlélésre vagyunk hangolva, és társadalmilag is a „jobb félni, mint megijedni” logika mentén szocializálódtunk. Ezek a korlátozó gondolati minták pedig sokszor szinte észrevétlenül irányítják a döntéseinket.

        Ha a fenti mondatok közül néhány számodra is ismerősen cseng, érdemes tudni: nem vagy egyedül. Olyannyira nem, hogy egy külön tudományág foglalkozik a jelenséggel. A pszichológiában ezt a jelenséget imposztor szindrómának nevezzük és kutatások szerint az emberek mintegy 84%-a élete során legalább egyszer átéli ezt a jelenséget.

         

        Mi az imposztor szindróma?

        Az imposztor szindróma egy olyan pszichológiai mintázat, amelyben jellemzően sikeres, kompetens emberek belső gondolataikkal időről-időre megkérdőjelezik saját teljesítményüket. Ilyenkor úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg a sikereinket, és előbb-utóbb lelepleződünk, mint valami „szélhámos”. Hiába vannak kézzelfogható eredményeink, elért mérföldköveink, belül egy hang azt mondja: “Csak mázlim volt”, vagy “Ezt bárki meg tudta volna csinálni”.

        A tartós önbizonytalanság azonban komoly következményekkel járhat. Ha nem tudjuk internalizálni a saját sikereinket, az könnyen vezethet szorongáshoz, kimerültséghez vagy kiégéshez is. Fontos megjegyezni, hogy az imposztor szindróma nem mentális zavar, nem szerepel a Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvben. Ennek ellenére a gyakori megjelenése figyelmet érdemel, mert jelentősen befolyásolhatja a közérzetünket és teljesítményünket.

         

        Honnan ismerheted fel az érintettséged?

        A tünetek sokfélék lehetnek, említek néhányat a legjellemzőbbek közül:

        • Állandó önbizalomhiány és kételkedés
          Folyamatosan megkérdőjelezed a saját tudásodat még akkor is, ha objektív sikereid vannak. Úgy érzed, nem vagy eléggé kompetens, vagy „átlagon felüli”, bármit is érsz el.
        • A siker leértékelése
          Hajlamos vagy azt gondolni: ha valami jól sikerült, az csupán a szerencse, a véletlen, vagy mások segítségének eredménye, legkevésbé sem a tehetségedé vagy szorgalmadé. A belső magyarázat gyakran így hangzik: „Jókor voltam jó helyen”.
        • Félelem a lebukástól
          Állandóan ott motoszkál benned a gondolat, hogy egyszer majd kiderül: valójában nem vagy olyan kompetens, mint amilyennek mások gondolnak. Emiatt vagy túlkészülsz minden feladatra, vagy épp halogatod az elkezdését. Ez az úgynevezett imposztor-ciklus része: a feladat előtt szorongás jelenik meg, ezt perfekcionista felkészülés vagy halogatás követi, majd a végén egy kapkodó hajrá. A siker pillanatnyi megkönnyebbülést hoz, de hamar újra megjelenik a gondolat: „Legközelebb biztos lebukom.”
        • Perfekcionizmus és túlzott elvárások
          Lehetetlenül magas mércét állítasz magad elé. Ha valami nem tökéletes, már elégedetlenséget érzel, és még akkor sem tudsz igazán örülni az eredménynek, ha a célodat túlteljesítetted.
        • A dicséretek és elismerés elhárítása
          Feszengsz a pozitív visszajelzések hallatán. Nehéz elfogadnod az elismerést, inkább elbagatellizálod vagy gyorsan tovább is lész a pozitív visszacsatoláson.
        • Mások idealizálása, önmagad leértékelése
          Hajlamos vagy folyton másokhoz hasonlítani magad, teszed ezt rend szerint a saját hátrányodra. Pauline Clance, a fogalom megalkotója így fogalmaz: az “imposztor típusú ember mások erősségeit hangsúlyozza, miközben a saját erősségeit alábecsüli, a többiek gyengeségeit pedig lekicsinyli”.

        Egy jel természetesen nem jel, ha azonban a fentiek közül több is rendszeresen megjelenik nálad, akkor valószínű, hogy téged is korlátoz az imposztorod.

        Van megoldás, tarts még ki kicsit és mutatom a kiutat, előtte azonban nézzünk rá és értsük meg miért alakulhatott ki a jelenség.

         

        Mi állhat a háttérben?

        Az imposztor élmény kialakulásának nincs egyetlen oka, a jelenséget több tényező együttállása alakítja ki. Mutatom a legjellemzőbbeket:

        • Önértékelési bizonytalanság
          Sokan, akik imposztor érzésekkel küzdenek, mélyebb önértékelési nehézségeket is hordoznak. Gyerekkori élmények, például túl magas elvárások vagy az elismerés hiánya hozzájárulhatnak ahhoz, hogy felnőttként sem alakul ki stabil belső meggyőződés a saját értékességről.
        • Perfekcionizmus
          A perfekcionista beállítódás különösen erős táptalaja az imposztor élménynek. Ha a limit mindig a tökéletesség, akkor szinte lehetetlen elégedettnek lenni a saját teljesítményünkkel.
        • Szociális összehasonlítás
          Az imposztor érzés gyakran együtt jár a kényszeres összehasonlítgatással. Festinger szociális összehasonlítás elmélete kimondja, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk másokhoz mérni magunkat, ez eddig egy természetes önértékelési mechanizmus. Csakhogy -és itt jön a csavar- imposztor szindrómával szisztematikusan torzítjuk ezt az összehasonlítást. Mások sikereit felnagyítjuk, míg a sajátjainkat kicsinyítjük.

        A modern világunk ezt sajnos tovább súlyosbíthatja, a közösségi média tele van sikersztorikkal, LinkedIn-en mindenki szuperproduktív és képzett, a konferenciákon csillogó díjakat vesznek át, a sztáranyukák mindig kifogástalanul néznek ki stb. Könnyű azt hinni, hogy „mindenki más fantasztikus, csak én vagyok átlagos”.

        • Családi minták

        Az érzés gyökerei gyakran a gyermekkorba nyúlnak vissza. Ha gyerekként pl. folyton „zseni gyereknek” tituláltak, mindig dicsértek és piedesztálra emeltek bennünket, és felnőttként megtapasztaljuk, hogy a valóságban már nem mi vagyunk a legkülönlegesebbek, az okozhat törést az énképünkön. Ugyanígy az érem másik oldala is igaz. Ha gyerekkorodban állandó kritikák értek bennünket vagy azt éreztették velünk, hogy sosem vagyunk elég jók, akkor felnőttként internalizálhatjuk ezt a hangot, és már automatikusan ismételgetjük ugyanezt a kritikát. Így lesz a kezdetben szigorú szülői hangból belső kritikus, ami minden sikerénél odasúgja: „Nem érdemled meg”.

        Ahogy az írás elején utaltam rá, a társadalom kb. 4/5-e tapasztalta már a jelenséget; ezért is, napjainkban egyre többen beszélnek nyíltan az érintettségükről. Vezetők, hírességek vállalják fel, hogy olykor bizony ők is azt érzik, „hű, ezt most, hogy úsztam meg lebukás nélkül?”. Amikor ilyen vallomásokat hallok, az mindig normalizálja bennem, hogy az imposztor érzés nem gyengeség, hanem egy természetes emberi jelenség, amivel a legjobbak is dolgoznak. A lényeg, hogy ki, mit hoz ki belőle.

         

         Hogyan lehet kezelni?

        Szerencsére már rengeteg elfogadott módszer létezik, amivel letekerhető a belső imposztorunk hangja, és meg tudjuk erősíteni az egészséges önbizalmunkat. Hozok néhány konkrét megküzdési módszert, hátha találsz benne kedvedre valót:

        • Ismerd meg a jelenséget

        Tudatosítsd, hogy nem vagy egyedül! Döbbenetes, de már pusztán annak felismerése, hogy az emberek túlnyomó többsége átéli ezt az érzést segíthet levenni a válladról a szégyen terhét.

        • Beszélj róla!

        Az imposztor élmény csendben szeret meghúzódni, úgy nő, mint a penész, a sötétben. Ha azonban kimondod és megosztod valakivel a kételyeidet, azzal fényt vetsz rá, és máris veszít az erejéből.

        • Ünnepeld meg a sikereidet

        Sokan hajlamosak elsiklani a saját eredményeik felett. Az imposztor szindrómásokra különösen igaz ez. Gondolom te is egy vállrándítással továbblépsz a sikereiden, mondván “semmi extra”… Tudatosan állj meg és ismerd el a saját teljesítményeidet! Engedd meg magadnak azt is, hogy megünnepeld a mérföldköveket akár egy vacsorával, akár csak egy elégedett hátradőléssel és az érzéssel, hogy „igen, ezt megcsináltam”. Az agyunk így tanulja meg, hogy szabad örülni a sikernek, és nem kell rögtön újabb kihívás mögé bújni a félelem elől.

        • Engedd el a perfekcionizmust

        Könnyű azt mondani, hogy “ne legyél perfekcionista”, hisz ez mélyen berögzült szokás. Mégis, próbálj kísérletet tenni arra, hogy tudatosan lazíts a mércén bizonyos helyzetekben. Ami igazán fontos, abba adj bele mindent, de ami nem éri meg az extra időt/energiát, abban elégedj meg az “elég jóval” is.

        • Gondolkodj fejlődésben

        Carol Dweck híres “growth mindset” (fejlődési szemléletmód) elmélete szerint akkor tudunk igazán fejlődni, ha a képességeinket fejleszthetőnek tekintjük, nem pedig fix adottságoknak. Engedd meg magadnak a “kezdő üzemmódot” néha – nem kell mindig profinak lenned, hisz senki sem az minden új helyzetben. Ez a szemléletváltás leveszi a fókuszt a tökéletes teljesítés kényszeréről, és megengedi a tanulási folyamatban történő hibázást.

        • Kérj visszajelzést

        Bátran bérdezd meg a csapatodat, a főnöködet vagy akár az ügyfeleidet: miben látnak erősnek téged és hol érzik, hogy fejlődhetnél. A konstruktív visszajelzések segíthetnek hiteles képet kapni a teljesítményedről. Teszem hozzá, ezek a visszajelzések gyakran pozitívabbak, mint amit magadról gondolsz.

        • Gondoskodj magadról

        A kiégett, túlhajszolt agy sokkal sérülékenyebb az imposztor gondolatokra. Aludj eleget, mozogj, legyen életed a munkán kívül is! Ezek nem közhelyek, hanem a mentális ellenállóképesség alapjai. Havi egy “ezt elpuskáztam” beszélgetés beiktatása aranyat ér. Ha a kudarcról nyíltan beszélsz bizalmasaiddal és többé nem titkolnivaló szégyenként kezeled, az imposztorod elcsendesedik. Hiszen rájövünk, hogy nem elbuktunk, csak tanultunk valamit.

        Tudom, az eszközök közül nem mindegyik könnyű, és nem is egyik napról a másikra hoz hatást. De ha kitartóan gyakoroljuk őket, szép lassan kialakíthatunk egy egészségesebb belső hangot, ami reálisabban értékeli a sikereinket és kudarcainkat egyaránt. Ráadásul az imposztor érzés meglehet, hogy nem is tűnik el örökre, mindannyiunk életében fel-felbukkanhat egy pillanatra. A cél nem is feltétlenül az, hogy soha többé ne legyen ilyen gondolatod, hanem hogy amikor jelentkezik, a helyén tudd kezelni.

        Egy egyszerű gyakorlat

        Számomra az egyik leghatásosabb technika az, amikor nevet adunk a belső kritikusunknak.

        Amikor legközelebb megszólal benned az a hang, amely kételkedik benned, adj neki nevet. Lehet „Kamu Karola”, „Hazug Hugó”, vagy bármi, ami eszedbe jut.

        Ez elsőre játékosnak tűnhet, de komoly pszichológiai alapja van. A módszert kognitív defúziónak nevezik, ennek során a gondolatot elválasztod önmagadtól. Amikor felismered és címkézed a belső hangot, már nem azonosulsz vele automatikusan.

        Írd le egy cetlire a nevét, akár rajzolj róla egy kis figurát, ha ahhoz van kedved. Pro tipp: vedd elő a humorodat ebben a gyakorlatban, segíthet az AI is a vizualizációban. Minél komikusabbnak látod a „kis imposztort”, annál kevésbé fogsz hinni neki. És amikor legközelebb azt érzed, hogy “nem érdemlem meg, amit elértem”, vagy “mindjárt lebukok, hogy nem vagyok elég jó”, szólítsd a nevén az ismerőst “Helló, Kamu Karola, rég találkoztunk! Ülj le oda a sarokba, mert most épp dolgozom valamin, majd később foglalkozom veled.”

        Hidd el, ezzel a gesztussal máris távolságot teremtesz a szabotáló mintázatok és aközött, aki valójában vagy. Nem béna vagy, hanem egy hús-vér ember, aki fejlődik, tanul és néha bizony bizonytalan, de a nap végén ott vannak a valós eredményei, értékei, legyen szó munkáról vagy magánéletről egyaránt. Erre fókuszálj és apró lépésenként építsd önmagad, mert ez az életed minden területén kifizetődik majd.

        … hiszen, ahol emberekkel dolgozunk, ott üzlet és pszichológia egymást formálja.

        Picture of Takács Szandra

        Takács Szandra

        Insight Architect

        Hasonló cikkek

        Találatok ( db)