GDPR és adatbiztonság a könyvelői digitalizációban

2022-12-12
Könyvelőknek
Volenszki Sándor

Az adatvédelem és adatbiztonság kérdései minden vállalkozást és üzleti együttműködést érintenek, nem kivétel ez alól a könyvelő és ügyfele kapcsolata sem. Fontos, hogy a szabályozásnak megfelelő működés biztosítva legyen és egy esetleges incidens is megfelelően kezelésre kerüljön. A legfontosabb kérdéseket jártuk körbe dr. Bajusz Viktor adatbiztonsági és adatvédelmi szakjogász segítségével. A beszélgetésre a Cashbook stúdióbeszélgetések eseménysorozat keretein belül került sor, ahol Volenszki Sándor, a Cashbook vezérigazgatója tette fel a könyvelőket érintő kérdéseket.

Mióta létezik a GDPR és mit kell tudnunk róla?

Az Európai Parlament még 2012-ben terjesztette elő az adatvédelmi reformot tartalmazó javaslatcsomagját, mely alapján 2016-ban született meg a GDPR, az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete. A tagállamok 2 éves felkészülési időt kaptak, Magyarországon 2018. május 25-től lépett életbe a rendelet. Ezzel egységessé vált az adatvédelmi szabályozás az Európai Unión belül.

Fontos tudni, hogy a GDPR egy európai uniós rendelet, tehát a magyar jogszabályok felett helyezkedik el. (szemben az irányelvvel, amit minden ország a saját jogrendszerébe implementál).

Mi volt a rendelet megalkotásának fő célja?

Tulajdonképpen az egész adatvédelmi jog védendő jogi tárgya a magánszféra, tehtá a magánszemélyek személyiségi jogait védi. A gyakorlatban pedig ez a személyes adatok védelmén keresztül valósul meg. Ennek megfelelően a GDPR célja is ez, hogy a magánszemélyek adatainak kezelésével kapcsolatban olyan előírásokat fogalmazzon meg, melyek ezt biztosítják.

Ezek nagyon szigorú előírások, főleg a korábbi irányelvhez képest, így nem csoda, hogy felbolygatták a mikro-kis és középvállalkozások adminisztrációját, sokszor a felkészüléshez erőn felüli erőforrásokat kellett megmozgatni.

Igaz-e, hogy a magánszemély számára ez előnyt jelent, hiszen őt védi a rendelet, a vállalkozások szempontjából viszont hátrány a megfelelési kötelezettség?

Alapvetően igen, bár magánszemélyként is tudnék hátrányt mondani, hiszen a minden weboldalon megjelenő beleegyezést kérő ablakok kattintgatása nem szerencsés része a dolognak. De valóban a fő cél, hogy a magánszféra védelme biztosítva legyen, és a GDPR ezt teszi lehetővé.

A mikro- kis- és középvállalkozások esetében jelentős terhet jelentett az életbe lépéskor, hogy minden korábban kialakított folyamatot, adminisztrációt az ügymenetben módosítani kellett.

A GDPR alapelve a beépített adatvédelem, így minden egyes folyamatnál számolni kell a személyes adatok védelmével.

Ugyanakkor a másik oldalon, a vállalkozások szempontjából is van előnye, például marketing szempontból jó üzenet lehet, ha a vállalkozás személyes adatokkal kapcsolatos dokumentációja megfelelő – ez vonzó lehet, akár az érintettek, akár a partnerek részéről, hogy egy összeszedett rendszerezett dokumentáció áll rendelkezésre. És a hatóság oldalát se felejtsük el. Bizonyos esetekben ellenőriznie kell a dokumentáció meglétét, és ha ez megfelelő, nem lehet ebből problémája a vállalkozásnak.

Érdekes kérdés, hogy vajon az uniós szintű legnagyobb szolgáltatók (közösségi portálok, ingyenes levelezőrendszerek) adatkezelési gyakorlata mennyiben járult hozzá a szabályozás iránti igényhez? Illetve, érvényesül-e bármilyen arányosított mértékű elvárás, vagy a legkisebb vállalkozásoknak is ugyanazt kell teljesíteniük az adatvédelem területén?

Az első felvetés esetében valószínűleg van ebben igazság, sok szakértő szerint azért is volt szükség a GDPR-ra, hogy azok a pénzösszegek, melyek a nagyvállalatok részéről a személyes adatok felhasználásával keletkeznek, például reklámokon keresztül, maradjanak az EU területén.

Ami az arányosságot illeti, a rendelet egységes, minden adatkezelőre kötelező előírásokat tartalmaz. Bár vannak benne finomítások, például a kevesebb, mint 250 főt foglalkoztató vállalkozásoknál nem kell adatvédelmi nyilvántart vezetni, de olyan feltételeket szab meg hozzá, melynek a legtöbb vállalkozás nem felel meg (mint például, hogy csak alkalmi, ad-hoc adatgyűjtésről legyen szó)

Az adatkezelő, adatfeldolgozó, illetve érintettek köre kit takar? Egy könyvelő-ügyfél kapcsolatban ki kicsoda ebből a szempontból?

A rendelet alapját maga a személyes adat fogalma adja. Ennek minősül minden olyan információ, mely a természetes személyt azonosíthatja.

Ebből is látszik, hogy az illető nem is kell, hogy beazonosításra kerüljön az adatkezelés során, elég, ha a lehetősége fennáll. Tehát ha valamilyen információval könnyen azonosítható. Ilyen például a név, lakcím és hasonló adatok vagy ezek kombinációja.

Ezeket a kérdéseket mindig az adott adatkezelő adott adatkezelésénél kell nézni, mert lehetnek olyan intézkedések, amit megtesz az adatkezelő, mely miatt már nem számít személyes adatnak a kezelt információ.

És akkor a ki kicsoda kérdésre visszatérve: adatkezelő az, aki az adatkezelés célját és eszközeit meghatározza, az adatfeldolgozó pedig, aki az adatkezelő nevében kezeli a személyes adatokat.

A könyvelők esetében adatkezelésről akkor beszélhetünk, mikor például szerződést köt a vállalkozóval. Itt a vállalkozó személyes adatainak vonatkozásában a könyvelő adatkezelő lesz.

Ugyanakkor adatfeldolgozóként vehető figyelembe, amikor a vállalkozó által szolgáltatott adatokat, például számlákat feldolgozza. Hiszen ezeket az információkat nem saját nevében, hanem a vállalkozó nevében és utasítására dolgozza fel.

Ez a kettős szerep a legtöbb vállalkozásra jellemző, főleg akik megbízási jogviszonyban látnak el adatfeldolgozási tevékenységet, ők a legtöbb esetben adatkezelők is.

Abban az esetben, ha a könyvelő alkalmaz alvállalkozót, például egy asszisztensi feladatra, távmunkában, az tipikusan az adatfeldolgozási kategória, hiszen nem az asszisztens határozza meg az adatfeldolgozás célját és eszközeit, hanem az adatkezelő utasítására jár el.

A GDPR nem zárja ki, hogy több adatfeldolgozó legyen, de ennek is vannak szabályai, mint például, hogy az adatkezelőt tájékoztatni kell és hozzájárulása szükséges minden adatfeldolgozóra vonatkozóan.

Mivel kell rendelkeznie egy könyvelőirodának a GDPR megfeleléshez?

Az adatfeldolgozásra vonatkozóan természetesen szükséges egy megállapodás a vállalkozóval. A GDPR meghatározza ennek a tartalmát is, ezek közül a legfontosabbak a személyes adatkezeléssel kapcsolatos megállapodás, a felelősségmegosztás és az utasítás joga.

A könyvelőnek nyilvántartást kell vezetnie, nem csak az adatfeldolgozói tevékenységről, hanem adatkezelőiről is. Ez a kettő nem teljesen ugyanaz, adatfeldolgozóként kevésbé szigorú, de sokan elfelejtik, hogy erre is szükség van.

Emellett az adatbiztonsági intézkedéseknek is köteles eleget tenni.

Van-e különbség a papír alapú és az elektronikus adatkezelés között?

A GDPR a papír alapú és az elektronikus adatkezelésre egyaránt vonatkozik, nincs különbség a két típusú adatkezelés között ilyen értelemben. A gyakorlatban vannak eltérések, például a tárolásra, a megsemmisülésre vonatkozóan lehetnek.

Az elektronikus dokumentumok előnye, hogy bármikor visszaállíthatóak, tehát ha biztonsági mentést készít az adatfeldolgozó vagy adatkezelő, akkor ez megoldott, bármikor helyettesíthetőek ezek a dokumentumok. Papír alapon viszont nagyon költséges és nehézkes újra előállítani az esetlegesen pótlásra szoruló dokumentumokat.

Költség tekintetében az elektronikus dokumentumok tárolása hosszú távon sokkal olcsóbb, mint papír alapon ezt megoldani.

Milyen dokumentumok szükségesek a GDPR-nak való megfeleléshez?

A korábban említett megállapodás, tehát a GDPR-re vonatkozó szezrődéses kérdések belekerülhetnek a vállalkozóval kötött szerződésbe, nem kell, hogy külön dokumentum legyen. Emellett az adatkezelésről tájékoztatás szükséges.

A nyilvántartás, amit vezetni kell, mindenkire vonatkozóan egységes, még a tartalmát is meghatározza a GDPR, hogy milyen rovatokat kell tartalmaznia. Adatkezelési kategóriánként kell meghatározni az adatkezelés minden sajátosságát.

Elérhetőek olyan szolgáltatások, melyekkel a GDPR kockázata csökkenthető?

Létezik ilyen, elsősorban szakmai biztosítási szolgáltatás, mely bizonyos mértékben kiterjed az adatkezelésre is, de érdemes megvizsgálni, milyen kockázatokra terjed ki. Az eddig ismert lehetőségek a bírságra nem terjednek ki, pedig az a legfontosabb kockázati tényező.

Gyakori, hogy a könyvelők és ügyfeleik olyan ingyenes megoldásokat használnak a dokumentumok továbbítására, mint például Google Drive, Dropbox vagy hasonló szolgáltatások. Ezeket adatvédelmi szempontból mennyire ajánlott használni?

Sokan nem tudják, de ezek a szolgáltatók az ingyenes megoldások esetében ki is zárják, hogy céges tevékenységre használják őket, ez általában szerepel is a használati feltételekben, hiszen nem vállalnak felelősséget a feltöltött anyagok tárolásáért. Ugyanakkor mivel elérhető bárki számára, lehet használni, de nem érdemes. A GDPR-nak egyáltalán nem tudnak megfelelni, kezdve azzal, hogy az adatfeldolgozási szerződés vagy megállapodás problémája mindenképpen felmerül. Azokat a tartalmi elemeket, amik megfelelhetnének a GDPR-nak, azokat biztosan nem lehet egy ilyen szolgáltatótól megkövetelni egy külön megállapodásban.

A személyes adatok egy ilyen szolgáltatás használata esetén akár harmadik országba is kerülhetnek, ha éppen ott van szabad szerverkapacitása a szolgáltatónak. A GDPR ezzel kapcsolatban többlet követelményeket fogalmaz meg, ennek biztosan nem fog eleget tenni a szolgáltató.

Ráadásul az adatbiztonság és a felelősség kérdése is fölmerül. Ha egy incidens fölmerül, mit várhatok el egy ingyenes szolgáltatótól? Teljesíti-e a GDPR-ban meghatározott kötelezettségeit? Hogyan tud segíteni az incidens bejelentésénél? Valószínűleg ezekre nem tudna válaszolni, így ezek az ingyenes szolgáltatások nem jelentenek megfelelő megoldást a dokumentumok továbbítására.

Az adatbiztonsághoz tartozhat az a kérdés is, hogy milyen szoftvereket használ a könyvelő. Például sokszor előfordul, hogy már nem támogatott windows verzióval dolgoznak. Ez mekkora kockázatot jelent?

Azzal, hogy nem kap frissítéseket egy szoftver, nem lesz védve az újabb károkozók vagy behatolások ellen. Ez azért problémás, mert a GDPR előrírja, hogy a tudomány és technika állásának megfelelő adatbiztonságot kell megvalósítani.

A rendelet figyelembe veszi a költséghatékonyságot is, nem lehet aránytalan, de egy modern operációs rendszer alkalmazása nem jelent aránytalan kiadás. Főleg ahhoz képest, amilyen biztonságot tud nyújtani. Ezért ilyen szinten érdemes követni a technológia állását.

Hasonló megfontolást igényel a vírusirtó és egyéb alkalmazott szoftverek használata is. Nem beszélve arról, hogy a GDPR szerint ez kötelezettségünk is.

Mások életét figyelve jellemzően egyszerűbb a sikert, elismerést és előrelépést észrevenni, mint az eredmények mögött meghúzódó erőfeszítéseket. “A szomszéd fűje mindig zöldebb” – tartja a mondás, ami nem véletlen, hiszen kívülről sokszor úgy tűnik, mintha másnál minden a helyén lenne. Dinamikusan bővül a vállalkozásuk, könnyedén és szinte organikusan növekszik az ügyfélkörük, miközben a családi életük is már-már tökéletesnek látszik. Boldognak tűnnek, mosolyognak, kedvesek, rendszeresen utaznak, láthatóan gyarapodnak.

És akkor ránézünk a saját életünkre…

Ilyenkor sok ember fejében jelenik meg egy egészen más történet. Kevésbé tűnnek impozánsnak az eredmények, nem felhőtlen a boldogság és egy halk, kételkedő belső kommentár a sikerek mögé kérdőjeleket tesz. Sokunkban legbelül él egy hang, amely időről időre azt suttogja:

„Csak szerencsém volt mostanáig…
Mi van, ha egyszer rájönnek, hogy valójában nem is vagyok igazán jó ebben?
Mások sokkal tehetségesebbek nálam, inkább bele sem kezdek.”

A belső párbeszéd annyira természetes része a gondolkodásunknak, hogy gyakran észre sem vesszük, ha ez a hang inkább kritikus, mint támogató. Evolúciós szempontból a túlélésre vagyunk hangolva, és társadalmilag is a „jobb félni, mint megijedni” logika mentén szocializálódtunk. Ezek a korlátozó gondolati minták pedig sokszor szinte észrevétlenül irányítják a döntéseinket.

Ha a fenti mondatok közül néhány számodra is ismerősen cseng, érdemes tudni: nem vagy egyedül. Olyannyira nem, hogy egy külön tudományág foglalkozik a jelenséggel. A pszichológiában ezt a jelenséget imposztor szindrómának nevezzük és kutatások szerint az emberek mintegy 84%-a élete során legalább egyszer átéli ezt a jelenséget.

Mi az imposztor szindróma?

Az imposztor szindróma egy olyan pszichológiai mintázat, amelyben jellemzően sikeres, kompetens emberek belső gondolataikkal időről-időre megkérdőjelezik saját teljesítményüket. Ilyenkor úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg a sikereinket, és előbb-utóbb lelepleződünk, mint valami „szélhámos”. Hiába vannak kézzelfogható eredményeink, elért mérföldköveink, belül egy hang azt mondja: “Csak mázlim volt”, vagy “Ezt bárki meg tudta volna csinálni”.

A tartós önbizonytalanság azonban komoly következményekkel járhat. Ha nem tudjuk internalizálni a saját sikereinket, az könnyen vezethet szorongáshoz, kimerültséghez vagy kiégéshez is. Fontos megjegyezni, hogy az imposztor szindróma nem mentális zavar, nem szerepel a Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvben. Ennek ellenére a gyakori megjelenése figyelmet érdemel, mert jelentősen befolyásolhatja a közérzetünket és teljesítményünket.

Honnan ismerheted fel az érintettséged?

A tünetek sokfélék lehetnek, említek néhányat a legjellemzőbbek közül:

Állandó önbizalomhiány és kételkedés
Folyamatosan megkérdőjelezed a saját tudásodat még akkor is, ha objektív sikereid vannak. Úgy érzed, nem vagy eléggé kompetens, vagy „átlagon felüli”, bármit is érsz el.
A siker leértékelése
Hajlamos vagy azt gondolni: ha valami jól sikerült, az csupán a szerencse, a véletlen, vagy mások segítségének eredménye, legkevésbé sem a tehetségedé vagy szorgalmadé. A belső magyarázat gyakran így hangzik: „Jókor voltam jó helyen”.

Félelem a lebukástól
Állandóan ott motoszkál benned a gondolat, hogy egyszer majd kiderül: valójában nem vagy olyan kompetens, mint amilyennek mások gondolnak. Emiatt vagy túlkészülsz minden feladatra, vagy épp halogatod az elkezdését. Ez az úgynevezett imposztor-ciklus része: a feladat előtt szorongás jelenik meg, ezt perfekcionista felkészülés vagy halogatás követi, majd a végén egy kapkodó hajrá. A siker pillanatnyi megkönnyebbülést hoz, de hamar újra megjelenik a gondolat: „Legközelebb biztos lebukom.”
Perfekcionizmus és túlzott elvárások
Lehetetlenül magas mércét állítasz magad elé. Ha valami nem tökéletes, már elégedetlenséget érzel, és még akkor sem tudsz igazán örülni az eredménynek, ha a célodat túlteljesítetted.

A dicséretek és elismerés elhárítása
Feszengsz a pozitív visszajelzések hallatán. Nehéz elfogadnod az elismerést, inkább elbagatellizálod vagy gyorsan tovább is lész a pozitív visszacsatoláson.

Mások idealizálása, önmagad leértékelése
Hajlamos vagy folyton másokhoz hasonlítani magad, teszed ezt rend szerint a saját hátrányodra. Pauline Clance, a fogalom megalkotója így fogalmaz: az “imposztor típusú ember mások erősségeit hangsúlyozza, miközben a saját erősségeit alábecsüli, a többiek gyengeségeit pedig lekicsinyli”.

Egy jel természetesen nem jel, ha azonban a fentiek közül több is rendszeresen megjelenik nálad, akkor valószínű, hogy téged is korlátoz az imposztorod.

Van megoldás, tarts még ki kicsit és mutatom a kiutat, előtte azonban nézzünk rá és értsük meg miért alakulhatott ki a jelenség.

Mi állhat a háttérben?

Az imposztor élmény kialakulásának nincs egyetlen oka, a jelenséget több tényező együttállása alakítja ki. Mutatom a legjellemzőbbeket:

Önértékelési bizonytalanság
Sokan, akik imposztor érzésekkel küzdenek, mélyebb önértékelési nehézségeket is hordoznak. Gyerekkori élmények, például túl magas elvárások vagy az elismerés hiánya hozzájárulhatnak ahhoz, hogy felnőttként sem alakul ki stabil belső meggyőződés a saját értékességről.
Perfekcionizmus
A perfekcionista beállítódás különösen erős táptalaja az imposztor élménynek. Ha a limit mindig a tökéletesség, akkor szinte lehetetlen elégedettnek lenni a saját teljesítményünkkel.
Szociális összehasonlítás
Az imposztor érzés gyakran együtt jár a kényszeres összehasonlítgatással. Festinger szociális összehasonlítás elmélete kimondja, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk másokhoz mérni magunkat, ez eddig egy természetes önértékelési mechanizmus. Csakhogy -és itt jön a csavar- imposztor szindrómával szisztematikusan torzítjuk ezt az összehasonlítást. Mások sikereit felnagyítjuk, míg a sajátjainkat kicsinyítjük.

A modern világunk ezt sajnos tovább súlyosbíthatja, a közösségi média tele van sikersztorikkal, LinkedIn-en mindenki szuperproduktív és képzett, a konferenciákon csillogó díjakat vesznek át, a sztáranyukák mindig kifogástalanul néznek ki stb. Könnyű azt hinni, hogy „mindenki más fantasztikus, csak én vagyok átlagos”.

Családi minták

Az érzés gyökerei gyakran a gyermekkorba nyúlnak vissza. Ha gyerekként pl. folyton „zseni gyereknek” tituláltak, mindig dicsértek és piedesztálra emeltek bennünket, és felnőttként megtapasztaljuk, hogy a valóságban már nem mi vagyunk a legkülönlegesebbek, az okozhat törést az énképünkön. Ugyanígy az érem másik oldala is igaz. Ha gyerekkorodban állandó kritikák értek bennünket vagy azt éreztették velünk, hogy sosem vagyunk elég jók, akkor felnőttként internalizálhatjuk ezt a hangot, és már automatikusan ismételgetjük ugyanezt a kritikát. Így lesz a kezdetben szigorú szülői hangból belső kritikus, ami minden sikerénél odasúgja: „Nem érdemled meg”.

Ahogy az írás elején utaltam rá, a társadalom kb. 4/5-e tapasztalta már a jelenséget; ezért is, napjainkban egyre többen beszélnek nyíltan az érintettségükről. Vezetők, hírességek vállalják fel, hogy olykor bizony ők is azt érzik, „hű, ezt most, hogy úsztam meg lebukás nélkül?”. Amikor ilyen vallomásokat hallok, az mindig normalizálja bennem, hogy az imposztor érzés nem gyengeség, hanem egy természetes emberi jelenség, amivel a legjobbak is dolgoznak. A lényeg, hogy ki, mit hoz ki belőle.

Hogyan lehet kezelni?

Szerencsére már rengeteg elfogadott módszer létezik, amivel letekerhető a belső imposztorunk hangja, és meg tudjuk erősíteni az egészséges önbizalmunkat. Hozok néhány konkrét megküzdési módszert, hátha találsz benne kedvedre valót:

Ismerd meg a jelenséget

Tudatosítsd, hogy nem vagy egyedül! Döbbenetes, de már pusztán annak felismerése, hogy az emberek túlnyomó többsége átéli ezt az érzést segíthet levenni a válladról a szégyen terhét.

Beszélj róla!

Az imposztor élmény csendben szeret meghúzódni, úgy nő, mint a penész, a sötétben. Ha azonban kimondod és megosztod valakivel a kételyeidet, azzal fényt vetsz rá, és máris veszít az erejéből.

Ünnepeld meg a sikereidet

Sokan hajlamosak elsiklani a saját eredményeik felett. Az imposztor szindrómásokra különösen igaz ez. Gondolom te is egy vállrándítással továbblépsz a sikereiden, mondván “semmi extra”… Tudatosan állj meg és ismerd el a saját teljesítményeidet! Engedd meg magadnak azt is, hogy megünnepeld a mérföldköveket akár egy vacsorával, akár csak egy elégedett hátradőléssel és az érzéssel, hogy „igen, ezt megcsináltam”. Az agyunk így tanulja meg, hogy szabad örülni a sikernek, és nem kell rögtön újabb kihívás mögé bújni a félelem elől.

Engedd el a perfekcionizmust

Könnyű azt mondani, hogy “ne legyél perfekcionista”, hisz ez mélyen berögzült szokás. Mégis, próbálj kísérletet tenni arra, hogy tudatosan lazíts a mércén bizonyos helyzetekben. Ami igazán fontos, abba adj bele mindent, de ami nem éri meg az extra időt/energiát, abban elégedj meg az “elég jóval” is.

Gondolkodj fejlődésben

Carol Dweck híres “growth mindset” (fejlődési szemléletmód) elmélete szerint akkor tudunk igazán fejlődni, ha a képességeinket fejleszthetőnek tekintjük, nem pedig fix adottságoknak. Engedd meg magadnak a “kezdő üzemmódot” néha – nem kell mindig profinak lenned, hisz senki sem az minden új helyzetben. Ez a szemléletváltás leveszi a fókuszt a tökéletes teljesítés kényszeréről, és megengedi a tanulási folyamatban történő hibázást.

Kérj visszajelzést

Bátran bérdezd meg a csapatodat, a főnöködet vagy akár az ügyfeleidet: miben látnak erősnek téged és hol érzik, hogy fejlődhetnél. A konstruktív visszajelzések segíthetnek hiteles képet kapni a teljesítményedről. Teszem hozzá, ezek a visszajelzések gyakran pozitívabbak, mint amit magadról gondolsz.

Gondoskodj magadról

A kiégett, túlhajszolt agy sokkal sérülékenyebb az imposztor gondolatokra. Aludj eleget, mozogj, legyen életed a munkán kívül is! Ezek nem közhelyek, hanem a mentális ellenállóképesség alapjai. Havi egy “ezt elpuskáztam” beszélgetés beiktatása aranyat ér. Ha a kudarcról nyíltan beszélsz bizalmasaiddal és többé nem titkolnivaló szégyenként kezeled, az imposztorod elcsendesedik. Hiszen rájövünk, hogy nem elbuktunk, csak tanultunk valamit.

Tudom, az eszközök közül nem mindegyik könnyű, és nem is egyik napról a másikra hoz hatást. De ha kitartóan gyakoroljuk őket, szép lassan kialakíthatunk egy egészségesebb belső hangot, ami reálisabban értékeli a sikereinket és kudarcainkat egyaránt. Ráadásul az imposztor érzés meglehet, hogy nem is tűnik el örökre, mindannyiunk életében fel-felbukkanhat egy pillanatra. A cél nem is feltétlenül az, hogy soha többé ne legyen ilyen gondolatod, hanem hogy amikor jelentkezik, a helyén tudd kezelni.

Egy egyszerű gyakorlat

Számomra az egyik leghatásosabb technika az, amikor nevet adunk a belső kritikusunknak.

Amikor legközelebb megszólal benned az a hang, amely kételkedik benned, adj neki nevet. Lehet „Kamu Karola”, „Hazug Hugó”, vagy bármi, ami eszedbe jut.

Ez elsőre játékosnak tűnhet, de komoly pszichológiai alapja van. A módszert kognitív defúziónak nevezik, ennek során a gondolatot elválasztod önmagadtól. Amikor felismered és címkézed a belső hangot, már nem azonosulsz vele automatikusan.

Írd le egy cetlire a nevét, akár rajzolj róla egy kis figurát, ha ahhoz van kedved. Pro tipp: vedd elő a humorodat ebben a gyakorlatban, segíthet az AI is a vizualizációban. Minél komikusabbnak látod a „kis imposztort”, annál kevésbé fogsz hinni neki. És amikor legközelebb azt érzed, hogy “nem érdemlem meg, amit elértem”, vagy “mindjárt lebukok, hogy nem vagyok elég jó”, szólítsd a nevén az ismerőst “Helló, Kamu Karola, rég találkoztunk! Ülj le oda a sarokba, mert most épp dolgozom valamin, majd később foglalkozom veled.”

Hidd el, ezzel a gesztussal máris távolságot teremtesz a szabotáló mintázatok és aközött, aki valójában vagy. Nem béna vagy, hanem egy hús-vér ember, aki fejlődik, tanul és néha bizony bizonytalan, de a nap végén ott vannak a valós eredményei, értékei, legyen szó munkáról vagy magánéletről egyaránt. Erre fókuszálj és apró lépésenként építsd önmagad, mert ez az életed minden területén kifizetődik majd.

… hiszen, ahol emberekkel dolgozunk, ott üzlet és pszichológia egymást formálja.