Mostanra sokaknak talán elcsépeltté válhattak az önismeret, önértékelés és önazonosság kifejezések. Közhelyek garmada mondja ki; ha nem vagyunk jóban önmagunkkal, az az életünk minden területén képezhet negatív lenyomatokat.
Erre utalnak a
- „Ki mint vet, úgy arat”
- “Ki mint él, úgy ítél”
- „Amilyen az ember szíve, olyan a beszéde”
- „Ha magaddal harcolsz, másokkal sem lehetsz békében” – típusú szólások.
Ezek a népi bölcsességek bizony okkal alakultak ki. A legtöbb épp azért állta ki az idő próbáját, mert generációkon keresztül ismétlődő élethelyzeteket fogalmaznak meg. Node, lépjünk eggyel közelebb és nézzük meg, pontosan mit takar a “jóban lenni önmagammal” kifejezés!
“Én, önmagam és saját magam”
Az identitásunk, vagyis az énképünk réteges felépítésű. Pszichológiai szempontból három fő réteget különböztetünk meg, amelyek egymással kölcsönhatásában formálódnak. Önazonosságunk egészsége azon múlik, mennyire tudjuk kiegyensúlyozni ezeket a rétegeket.
- Személyes identitás – az a kép, amit magunkról hordozunk. A kompetenciáink, értékeink, képességeink halmaza. Pl: „Én kreatív, kitartó ember vagyok.”
- Szerepidentitás – a társadalmi szerepeinkhez kapcsolódó önmeghatározás. Pl: „Én könyvelő vagyok, aki vállalkozók pénzügyeiért felel.”
- Szociális identitás – ez a közösségekhez kapcsolódó önmeghatározásunk. Pl: „Én a magyar KKV-s vállalkozói kör része vagyok.”
Amikor valaki vállalkozóként dolgozik, a szerepidentitása gyakran kitüntetett helyet kap, hiszen a megélhetés, a társadalmi elismertség és a mindennapi élet szervezése is mind ehhez a szerephez kötődnek.
Nagyon érdekes megfigyelés ugyanakkor, hogyha ez a szerep túlzottan elnyomja a személyes identitásunkat, akkor az önazonosságunk összemosódik és önmagunk értékét egyenlővé tesszük a vállalkozásunk értékével. Ha jól megy a vállalkozás, akkor én magam is értékes, jó ember vagyok, viszont, ha nem az elvárt mértékben jönnek az eredmények, akkor én magam egy sikertelen, értéktelen emberré válok. Ezt az összemosódást látjuk az ábra (a) tartományában.
Abban az esetben például, ha a személyes és szociális identitásunk (b) mosódik össze, azt tapasztalhatjuk, hogy az értékünket nagymértékben abból vezetjük le, hogy milyen közösség(ek)hez tartozunk. Ilyenek a nemzeti, vallási vagy szakmai közösségből fakadó következtetések. Maradva az utóbbi példánál: egy könyvelő számára nagy önértékelési forrás lehet, hogy melyik nívós könyvelői kamara tagja vagy, hogy egy elismert szakmához tartozik. Ha a társadalomban negatív sztereotípiák jelennének meg a könyvelőkről („csak papírt tologatnak”), azt saját könnyen személye elleni támadásnak élheti meg.
A szerep és szociális identitás túlzott összemosódásakor a szakmai szerepünk és a csoporthoz tartozás jelentőségteljessége kapcsolódik össze. Például „Én pszichológus vagyok, az ELTE oktatójaként.” Ebben az esetben a szakmai szerep (pszichológus) és a közösségi keret (ELTE, mint presztízsintézmény) egyaránt beépül az identitásba. Ez az elmosódás sokszor stabilitást ad, hiszen a szakmai közösség védőhálót jelent. Ugyanakkor sérülékennyé is tehet, ha a szakmai szervezet presztízse valamiért sérül, az egyén identitása is meginoghat. “Kevésbé vagyok én magam is értékes, hiszen egy olyan véleményes szervezethez tartozom, ahol épp kizártak valakit etikai vétség miatt.”
Mint a legtöbb esetben, itt is az arany középút jelenti a legideálisabb, legstabilabb állapotot. Minél közelebb vagyunk mindhárom metszésponthoz (d), annál inkább alkotnak kiegyensúlyozott egységet személyes értékeink, szerepeink és közösségi kötődéseink. Ebben az állapotban egy kudarc vagy nem várt környezeti változás nem rengeti meg az önértékelésünket és képesek vagyunk kiegyensúlyozni a körülményeket.
Az önismeret és a vállalkozás tükörhatása
Értelemszerűen, ha a visszajelzések kizárólag az üzleti sikerekből vagy kudarcokból érkeznek, az önértékelés is szélsőségesen ingadozó lesz.
- Siker esetén: megerősödik a grandiózus énkép („én mindenre képes vagyok”).
- Kudarc esetén: aktiválódik a kisebbrendűségi érzés („nem vagyok elég jó”).
Ez a kettősség fárasztó, és hosszú távon bárkinél kimerüléshez vezet. Az „Amint bent, úgy kint” közmondást alapul véve, cégünk nem pusztán pénzügyi struktúra, hanem pszichológiai lenyomat is. Vezetőként a belső mintáid folyamatosan leképződnek a céges működésben.
Rendben, de mit tegyek, hogy fel tudjam mérni, hol van elmosódás az identitásomban? Vagyis, hogy azonosítani tudjam “mennyire vagyok jóban önmagammal”? – teheted fel a kérdést jogosan.
Azt javaslom, első körben figyeld meg például az alábbi szempontokat. Kiváló indikátorai lehetnek a fejlesztendő területeknek. Törekszem szélsőségeket megfogalmazni, így könnyebb érzékeltetni.
-
Kontroll és bizalom kérdése
- Ha önértékelésed alacsony, hajlamos lehetsz mindent mikromenedzselni, mert a kontroll érzése pótolja a bizonytalanságot.
- Ha stabil az önértékelésed, bátrabban bízol a kollégákban, delegálsz, és idővel a cég önállóan is működni tud.
-
Konfliktuskezelés
- Ha a kritikát személyes támadásnak éled meg, a cégben hamar kialakulhat konfliktuskerülő vagy agresszív légkör.
- Ha képes vagy különválasztani a szerepet az identitástól, akkor a visszajelzést fejlesztési lehetőségnek látod, nem önértékelési fenyegetésnek.
-
Cégkultúra mint tükör
- A vezető perfekcionizmusa perfekcionista szervezeti kultúrát szül. Jellemző lesz a túlzott ellenőrzés vagy a félelem a hibázástól.
- A vezető bizalmatlansága bizalmatlan csapatot eredményez, így megjelenik a pletyka vagy a rejtett feszültségek.
- A vezető önreflexiója azonban önreflexióra tanítja a munkatársakat. Megteremti az úgynevezett “tanuló szervezetet”.
-
Krízishelyzetek
- Gazdasági válság, ügyfélvesztés, piaci átrendeződés esetén a vezető pszichológiai rugalmassága (rezilienciája) lesz döntő.
- Aki saját identitását el tudja különíteni a cég teljesítményétől, képessé válik stratégiát váltani.
- Aki nem, az gyakran „lefagy” vagy túlreagál.
Ha egyikben-másikban felfedezni véled magad és volna igényed a változtatásra, hozok néhány egyszerű tippet arra, hogyan tudsz elkezdeni dolgozni rajta.
Merre indulj?
A pszichodinamikai elméletek szerint (pl. Erikson identitáselmélete) az önazonosság mindig valamilyen belső és külső visszajelzésekből épül fel. Nem egyszerre születik meg, hanem életszakaszainkon át fejlődik, kiváltképp ha tudatosan fejlesztjük. Tény, hogy mindannyian más élethelyzettel bírunk, de hozok néhány olyan egyszerűen alkalmazható eszközt, amit kis ráfordítással már ma tudsz alkalmazni:
- Pszichológiai napló: külön írd le én mint ember és én mint vállalkozó élményeidet.
- Tudatosítsd: mit jelent számodra siker emberként (pl. minőségi kapcsolatok), és mit vállalkozóként (pl. árbevétel).
- Rajzold fel: milyen szerepeid vannak az életedben (szülő, társ, barát, vezető, szakember stb). Ha a kördiagram 70%-át a „vállalkozó” fedi le, az intő jel.
- Tanuld meg kimondani: „a cégem rossz hónapot zárt, de ettől én nem vagyok rosszabb ember”. Ez nem önfelmentés, hanem egészséges differenciálás, ami erősíti az énhatárokat.
A vezető pszichológiai mintái ott élnek a vállalkozás folyamataiban, a cégkultúrában, a csapatdinamikában. Ha a cég teljesítménye egyenlő az önértékeléseddel, az rövid távon ugyan motiváló, de közép és- hosszú távon igazán veszélyes út.
Az egészséges működéshez elengedhetetlen, hogy különválaszd az embert a szereptől. Így nem csak Te magad maradsz stabilabb, hanem a céged is ellenállóbbá válik a kihívásokkal szemben. Ha pedig úgy érzed, ezen az úton szakember támogatására van szükséged, bátran keress egy számodra hiteles segítséget.
Hiszen, ahol emberekkel dolgozunk, ott üzlet és pszichológia egymást formálja.
