2023: eljött a vége a hobbi cégvezetők korszakának

2023-03-08
Vállalkozásoknak
Kelkó Tamás

Már sok éve írok rövid elemzést minden év elején, hogy vállalkozóként mire számíthatsz az adott évben. Egy biztos, a 2000-es és a 2010-es évek boldog békeidejének vége, a 2020-as évek sajnos egyik válságból a másik válságba esés lesz, ezért ma sokkal felkészültebbnek kell lennie egy cégvezetőnek.

Miből:

stratégiából,
marketingből,
termelékenységből,
HR-ből,
pénzügyekből,

és még ki tudja miből, hogy olyan sikeres lehessen, mint akárcsak 5-10 éve.

4 fő problémakört látok, amelyekre érdemes kiemelten felkészülnöd

Ami már jól látszik, hogy az emelkedő energiaárak sok iparágba begyűrűztek, és alaposan felforgatták őket. A Covid odavágott a nemzetközi ellátási láncoknak, az emelkedő energiárak és az európai uniós szankciók pedig gondoskodtak olyan inflációról, amire csak az én és nálam idősebb generációk emlékeznek a 90-es évek elejéről. Akkor éves 30% feletti infláció volt, évekig!

Ez az ötödik válság, amit vállalkozónként rövid életem során megélek, ezért sajnos egyre jobban látom, hogyan lehet kivédeni, vagy a hatásait a lehető legjobban tompítani, magyarul válságálló vállalkozást építeni. Legalábbis egy szűk kisebbségnek, mert a vállalkozások többsége, tipikusan a helyhez kötött kis családi vállalkozások (pl. egy sarki élelmiszerbolt) nem nagyon fognak tudni sok mindent csinálni az áremelések és a munkatársaik jobb megbecsülése mellett!

De egy olyan vállalkozás, amely terméke, szolgáltatása a világon szinte bárhol eladható (vagy azzá tehető), csak megfelelő csapat, háttér, tőke kell hozzá, annak azért nagyon komoly lehetőségei vannak a most eldurvuló recesszió kivédésére, csak cégvezetői tudásban kell hozzá felnőnie.

A 90-es években ugyanis bőven elég volt a szorgalom és a lehetőségek megragadása a sikerhez, ma a szorgalom sajnos az éhenhaláshoz is kevés. A vállalkozói sikerhez ma már komoly cégvezetői tudásra és stratégiai tudatosságra van szükség. De lássuk akkor ezt a 4 kulcsterületet, ahol semmire nem lesz elég az, ami az elmúlt 20 évben működött:

1. A munkaerőhiány

Egyre több iparágban már nem azon múlik a cég fejlődése, hogy milyen ügyesen tudnak új vevőket és megrendeléseket szerezni, hanem azon, hogy milyen ügyesen tudnak új munkatársakat szerezni és a jókat megtartani. Pl. a klímaszerelő cégeknél ez már 2019-ben, a covid előtt is így volt, de az építőiparban már kb. minden szakterület esetén általános.

A szoftvercégeknél meg kb. 2005 óta nem újdonság, csak náluk is egyre újabb és újabb szintre emelkedik. Újraválasztott kormányunkat lehet szeretni és lehet utálni, de az a stratégia, hogy a Covid-ot ne segélyekkel, hanem a gazdaság, különösen az export erősítésével védjék jól láthatóan működött, és emiatt csúcson van a foglalkoztatottság, soha ilyen arányban nem dolgoztak még Magyarországon.

Ha nem hiszel a KSH statisztikákban, az a te dolgod, de a Profession.hu eléggé független, piaci alapon működő és reprezentatívan mutatja, hogy mi a helyzet a munkaerőpiacon:

2009-ben 2.500 álláshirdetés volt a csúcs a Profession.hu-n!
2014-ben már 10.000, és ekkor kezdődtek a gondok, már nem úgy működtek az álláshirdetések, mint korábban,
2020-ban a Covid előtt 16.000 volt a csúcs,
2021 áprilisban, a 2. lezárásnál 9.000-re csökkent, de
2021 júniusában a lezárás feloldása után 6 héttel már 18.000 álláshirdetés volt,
2022 májusában elértük a 30.000-t!
2023 májusában pedig ~17.000-nél tartunk.

Szóval tényleg igaz, hogy 2010 óta kb. 1 millió új munkahely teremtődött Magyarországon, mert akkor nem lenne ennyi álláshirdetés a Profession.hu-n. Csak a miheztartás végett, nem vagyok habzó szájú Fideszes, de a Profession.hu fizetett márkanagykövete sem, egyszerűen csak rálátok dolgokra és igyekszem a megfelelő következtetéseket levonni, szigorúan ideológia és politika mentesen.

És ezt sok szakmában és iparágban a munkavállalók is érzik, sőt, egyenesen ki is használják, mivel egyre könnyebben és komolyabb fizetésekért tudnak jó munkahelyet találni! Viszont az infláció ezt még tovább fogja erősíteni, ugyanis azok a munkavállalók, akik megtehetik, el fogják érni, hogy inflációkövető legyen a fizetésük!

Szóval az első kihívás, hogy sem az álláshirdetés íráshoz, sem a toborzás-kiválasztáshoz nem elég az a tudás, amivel eddig csináltad. De erről már 2019 nyarán írtam egy cikket, amit nemrég aktualizáltam: https://www.kelko.hu/egy-fekete-oves-allashirdetes-iro-tanacsai-mi-a-sikeres-allashirdetes-titka/

A rossz hír azonban az, hogy a szakszerűbb toborzás sem lesz már elég a munkaerőhiány megoldásához, mert ha nem leszel képes piaci bért fizetni, akkor esélyed sem lesz normális munkavállalókat találni. És akkor el is érkeztünk a következő kihíváshoz.

2. Soha nem látott béremelkedés zajlik

A Magyar Nemzeti Bank 24% körüli inflációt jósolt 2023-ra, szerintem ezt nyugodtan felejtsd el, van az több is (pl. ma egy bevásárlás 2x annyiba kerül bármilyen élelmiszerboltban, mint tavaly)! Ez pedig tovább fogja növelni sok minden mellett a munkabéreket is azokban a munkakörökben, amelyek eddig is hiányszakmának számítottak. Ha a viszont a vállalkozásod eddig sem tudta megfizetni a piaci béreket, akkor nagy sz…ban lesztek!

Mert itt csak egy kérdés maradt:

Bírni fogod-e a versenyt az egyre emelkedő munkabérekkel?

Ez ügyben még 2018 nyarán írtam egy átfogó cikket Miért nem tudja megfizetni a piaci bért a magyar vállalkozások többsége? címmel, amely arról szól, hogy az alacsony termelékenység a legfőbb probléma a KKV-k többségénél, emiatt nem tudják megfizetni a piaci béreket, és nem a kormány, meg az adók miatt!

Nem akarom magamat fényezni, de ez a cikk 100%-ig aktuális 2023-ban is, sőt az elszabaduló infláció és energiaárak miatt még aktuálisabb. A legfőbb üzenete pedig az, hogy a cégvezetés is egy szakma, amit ha jól akarsz csinálni, akkor meg lehet és kell is tanulnod. Hogyan tudnál felépíteni egy bonyolult ipari épületet, ahol csak az álmennyezetben több tucat technológiai vezeték van (tehát nagyon bonyolult), ha nem értesz hozzá?

Ugyanígy hogyan fogsz tudni felépíteni és irányítani egy olyan vállalkozást, amely túl fogja élni az elkövetkező 3 évet, ha soha nem tanultál cégvezetést, különösen pénzügyeket?

Csak úgy ösztönösen, mint eddig?

Sok sikert hozzá! Üdvözöllek a helyi gokart bajnokságban.

A rossz hírem az, hogy azok, akik fel tudnak nőni a Forma 1 szintjére (nemzetközi piacon is versenyképes céget tudnak felépíteni), azok úgy fognak elhúzni melletted, hogy érteni sem fogod mi történik.

Arról nem is beszélve, amikor a piacodon egyszer csak megjelenik egy lengyel vagy cseh versenytárs, aki a méretgazdaságossága és a tiédnél sokkal hatékonyabb működése miatt úgy veri le az árakat a piacodon, vagy úgy tud túlreklámozni téged, hogy egyik hónapról a másikra töredékére csökkennek a megrendeléseid! Akkor mi lesz?

3. Marketing és értékesítési csapat

Régen minden könnyebb volt. Ez most nem egy nosztalgikus közhely, sajnos igaz. Hol vannak azok a szép idők, amikor még egy átlagos Jófogás hirdetéssel is találtál jó értékesítőt, akik 150e Ft nettó + jutalékért örömmel jött hozzád dolgozni?

Ma meg 400-500e Ft nettóért is nehéz épkézláb értékesítőt találni!?

Hol vannak azok a szép idők, amikor bármit meghirdettél a Facebookon vagy Google keresőben és a hirdetési költség 20-30-szorosa jött vissza bevételben már az első rendeléseknél?

Van olyan ügyfelem, akik 2020 nyarán még simán elérték a 20-30x-os hirdetési megtérülést a Facebookon, ma pedig sokkal profibb kampányokkal is a 2x-es megtérülésért küzdenek, mint malac a jégen, ha éppen nincs letiltva a hirdetési fiókjuk!

Eközben az USA-ban az egyik leghíresebb online marketing ügynökség és a legnagyobb online marketinges konferenciák szervezője a Digital Marketer már arról cikkezik, hogy eljött az idő, amikor már nem éri meg hirdetni!? Igen, az USA-ban már évekkel ezelőtt is általános volt egy webshopnál, hogy egy új vevő első, második és akár harmadik vásárlása is veszteséges és egy új vevőn csak a negyedik megrendelésétől kezdenek el keresni!

Nem véletlenül annyira jó az amerikai cégek ügyfélszolgálata, mert ők arra vannak beállva, hogy hosszú távon megtartsák a vevőiket.

Eközben 2021-ben a Facebook hirdetési rendszere az Apple egy húzásának köszönhetően stratégiai csapást szenvedett el, egyrészről megszűnt az, hogy érdeklődés alapon leválogattál pár ezres hiperszelektált célközönséget, és akkor nekik már napi 1.000 Ft-os költségből is nagyon hatékonyan lehetett hirdetni és 20-30-szoros megtérüléseket elérni. Ma már 300-500 ezres célközönség és napi 5-10.000 Ft-os költség alatt el sem indulnak a FB hirdetéseid, továbbá a konverziók mérésének sem sok köze van a valósághoz.

Természetesen minden fenti problémára van professzionális megoldás, de a lényeg pont ez: „professzionális”, tehát nem valami huszárvágás-szerű, egyszerű, bárki számára 5 perc alatt alkalmazható, ügyes húzás. Sajnos az online marketingben is vége egy világnak, a vidéki amatőr gokartosok világának, 2023-ban már csak Forma 1-es marketing tudással lehet boldogulni!

Ahogy a Webma digitális marketing ügynökség egy elemzésében jól összefoglalja, hogy mi a legfőbb oka az online/digitális marketing projektek kudarcának?

„Az üzleti döntéshozók általában nincsenek annak a minimálisan szükséges tudásnak sem a birtokában, hogy megalapozott döntést hozzanak egy komplex digitális projektben.

Természetesen még véletlenül sem arról beszélünk, hogy a vállalati döntéshozók képezzék ki magukat online marketing szakértővé – sőt ez a próbálkozás marginális esetben vezet sikerre, viszont legyenek képben azokkal a legfontosabb alapösszefüggésekkel és információkkal, amelyek nélkül lehetetlen sikerre vinni bármilyen online tevékenységet vagy objektíven megítélni annak sikerességét. „

Fel vagy rá készülve?

4. Vége az ösztönös cégvezetés korszakának

Eljött az idő, amikor végre tudomásul kell venni, hogy a vállalkozás, a cégvezetés is egy szakma, amit meg lehet, és meg is kell tanulni. Az egy dolog, hogy eddig elég sok iparágban enélkül is lehetett boldogulni, de 2023-ban nagyon gyorsan rá fogsz jönni, hogy már kevés lesz. Mert az, aki tanul, fejleszti magát, igényes szakmai megoldásokban gondolkodik, ezután is boldogulni fog, jöjjön bármilyen válság vagy nehéz évek.

De aki még ott tart, hogy:

még mindig olcsón akar felvenni értékesítőket, és félig zsebbe fizetni,
hogy a titkárnője írja az álláshirdetéseket,
tud 10 kulcsszót, amire elsőnek kell lenni a „Gugliban”,
a Facebookon is kell hirdetni, mert valaki azt mondta a szomszédban,
felhevülten keresi az újabb és újabb pályázatokat, mert „ingyen pénz fetisiszta”,
munkatársait inkább demotiválja a vezetési hozzá nem értésével, minthogy motiválná,
pénzügyi döntéseit az alapján hozza, hogy jön-e be elég pénz, de még egy havi bevétel-kiadás kimutatása sincs,
a könyvelőről azt gondolja, hogy az ő dolga elérni, hogy neki ne kelljen adót fizetnie,

és még vég nélkül sorolhatnám a furcsa elképzeléseket, az hamarosan nagyon nagy bajban lesz, ha már most nincs abban.

Összefoglalva ne várd a csodát, hanem:

Tedd a vállalkozásodat messze a magyar átlag felett termelékennyé!
Építs ki profi marketing és értékesítési csapatot, továbbá működési rendszert, folyamatokat!
Tanuld meg az ehhez szükséges cégvezetői és pénzügyi tudást!

A legfontosabb ebből a négy pontból a 3., mert ezen múlik a többi is. És még egy dolog. Az, hogy elmész pár tréningre (pl. akár hozzám), meg konferenciára, NEM ELÉG!

A cégvezetés a világ legbonyolultabb szakmái között van, ennek elsajátítása folyamatos autodidakta tanulást igényel. Nem kell Bill Gatesnek lenned, aki elmondása szerint napi 1 üzleti könyvet elolvas, de ha évente nem olvasol el legalább 5-10 üzleti könyvet, nem mész el 2-3 tréningre, konferenciákra (az iparágadban külföldre is), akkor az sajnos nem lesz elég a következő években való boldoguláshoz.

Mások életét figyelve jellemzően egyszerűbb a sikert, elismerést és előrelépést észrevenni, mint az eredmények mögött meghúzódó erőfeszítéseket. “A szomszéd fűje mindig zöldebb” – tartja a mondás, ami nem véletlen, hiszen kívülről sokszor úgy tűnik, mintha másnál minden a helyén lenne. Dinamikusan bővül a vállalkozásuk, könnyedén és szinte organikusan növekszik az ügyfélkörük, miközben a családi életük is már-már tökéletesnek látszik. Boldognak tűnnek, mosolyognak, kedvesek, rendszeresen utaznak, láthatóan gyarapodnak.

És akkor ránézünk a saját életünkre…

Ilyenkor sok ember fejében jelenik meg egy egészen más történet. Kevésbé tűnnek impozánsnak az eredmények, nem felhőtlen a boldogság és egy halk, kételkedő belső kommentár a sikerek mögé kérdőjeleket tesz. Sokunkban legbelül él egy hang, amely időről időre azt suttogja:

„Csak szerencsém volt mostanáig…
Mi van, ha egyszer rájönnek, hogy valójában nem is vagyok igazán jó ebben?
Mások sokkal tehetségesebbek nálam, inkább bele sem kezdek.”

A belső párbeszéd annyira természetes része a gondolkodásunknak, hogy gyakran észre sem vesszük, ha ez a hang inkább kritikus, mint támogató. Evolúciós szempontból a túlélésre vagyunk hangolva, és társadalmilag is a „jobb félni, mint megijedni” logika mentén szocializálódtunk. Ezek a korlátozó gondolati minták pedig sokszor szinte észrevétlenül irányítják a döntéseinket.

Ha a fenti mondatok közül néhány számodra is ismerősen cseng, érdemes tudni: nem vagy egyedül. Olyannyira nem, hogy egy külön tudományág foglalkozik a jelenséggel. A pszichológiában ezt a jelenséget imposztor szindrómának nevezzük és kutatások szerint az emberek mintegy 84%-a élete során legalább egyszer átéli ezt a jelenséget.

Mi az imposztor szindróma?

Az imposztor szindróma egy olyan pszichológiai mintázat, amelyben jellemzően sikeres, kompetens emberek belső gondolataikkal időről-időre megkérdőjelezik saját teljesítményüket. Ilyenkor úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg a sikereinket, és előbb-utóbb lelepleződünk, mint valami „szélhámos”. Hiába vannak kézzelfogható eredményeink, elért mérföldköveink, belül egy hang azt mondja: “Csak mázlim volt”, vagy “Ezt bárki meg tudta volna csinálni”.

A tartós önbizonytalanság azonban komoly következményekkel járhat. Ha nem tudjuk internalizálni a saját sikereinket, az könnyen vezethet szorongáshoz, kimerültséghez vagy kiégéshez is. Fontos megjegyezni, hogy az imposztor szindróma nem mentális zavar, nem szerepel a Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvben. Ennek ellenére a gyakori megjelenése figyelmet érdemel, mert jelentősen befolyásolhatja a közérzetünket és teljesítményünket.

Honnan ismerheted fel az érintettséged?

A tünetek sokfélék lehetnek, említek néhányat a legjellemzőbbek közül:

Állandó önbizalomhiány és kételkedés
Folyamatosan megkérdőjelezed a saját tudásodat még akkor is, ha objektív sikereid vannak. Úgy érzed, nem vagy eléggé kompetens, vagy „átlagon felüli”, bármit is érsz el.
A siker leértékelése
Hajlamos vagy azt gondolni: ha valami jól sikerült, az csupán a szerencse, a véletlen, vagy mások segítségének eredménye, legkevésbé sem a tehetségedé vagy szorgalmadé. A belső magyarázat gyakran így hangzik: „Jókor voltam jó helyen”.

Félelem a lebukástól
Állandóan ott motoszkál benned a gondolat, hogy egyszer majd kiderül: valójában nem vagy olyan kompetens, mint amilyennek mások gondolnak. Emiatt vagy túlkészülsz minden feladatra, vagy épp halogatod az elkezdését. Ez az úgynevezett imposztor-ciklus része: a feladat előtt szorongás jelenik meg, ezt perfekcionista felkészülés vagy halogatás követi, majd a végén egy kapkodó hajrá. A siker pillanatnyi megkönnyebbülést hoz, de hamar újra megjelenik a gondolat: „Legközelebb biztos lebukom.”
Perfekcionizmus és túlzott elvárások
Lehetetlenül magas mércét állítasz magad elé. Ha valami nem tökéletes, már elégedetlenséget érzel, és még akkor sem tudsz igazán örülni az eredménynek, ha a célodat túlteljesítetted.

A dicséretek és elismerés elhárítása
Feszengsz a pozitív visszajelzések hallatán. Nehéz elfogadnod az elismerést, inkább elbagatellizálod vagy gyorsan tovább is lész a pozitív visszacsatoláson.

Mások idealizálása, önmagad leértékelése
Hajlamos vagy folyton másokhoz hasonlítani magad, teszed ezt rend szerint a saját hátrányodra. Pauline Clance, a fogalom megalkotója így fogalmaz: az “imposztor típusú ember mások erősségeit hangsúlyozza, miközben a saját erősségeit alábecsüli, a többiek gyengeségeit pedig lekicsinyli”.

Egy jel természetesen nem jel, ha azonban a fentiek közül több is rendszeresen megjelenik nálad, akkor valószínű, hogy téged is korlátoz az imposztorod.

Van megoldás, tarts még ki kicsit és mutatom a kiutat, előtte azonban nézzünk rá és értsük meg miért alakulhatott ki a jelenség.

Mi állhat a háttérben?

Az imposztor élmény kialakulásának nincs egyetlen oka, a jelenséget több tényező együttállása alakítja ki. Mutatom a legjellemzőbbeket:

Önértékelési bizonytalanság
Sokan, akik imposztor érzésekkel küzdenek, mélyebb önértékelési nehézségeket is hordoznak. Gyerekkori élmények, például túl magas elvárások vagy az elismerés hiánya hozzájárulhatnak ahhoz, hogy felnőttként sem alakul ki stabil belső meggyőződés a saját értékességről.
Perfekcionizmus
A perfekcionista beállítódás különösen erős táptalaja az imposztor élménynek. Ha a limit mindig a tökéletesség, akkor szinte lehetetlen elégedettnek lenni a saját teljesítményünkkel.
Szociális összehasonlítás
Az imposztor érzés gyakran együtt jár a kényszeres összehasonlítgatással. Festinger szociális összehasonlítás elmélete kimondja, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk másokhoz mérni magunkat, ez eddig egy természetes önértékelési mechanizmus. Csakhogy -és itt jön a csavar- imposztor szindrómával szisztematikusan torzítjuk ezt az összehasonlítást. Mások sikereit felnagyítjuk, míg a sajátjainkat kicsinyítjük.

A modern világunk ezt sajnos tovább súlyosbíthatja, a közösségi média tele van sikersztorikkal, LinkedIn-en mindenki szuperproduktív és képzett, a konferenciákon csillogó díjakat vesznek át, a sztáranyukák mindig kifogástalanul néznek ki stb. Könnyű azt hinni, hogy „mindenki más fantasztikus, csak én vagyok átlagos”.

Családi minták

Az érzés gyökerei gyakran a gyermekkorba nyúlnak vissza. Ha gyerekként pl. folyton „zseni gyereknek” tituláltak, mindig dicsértek és piedesztálra emeltek bennünket, és felnőttként megtapasztaljuk, hogy a valóságban már nem mi vagyunk a legkülönlegesebbek, az okozhat törést az énképünkön. Ugyanígy az érem másik oldala is igaz. Ha gyerekkorodban állandó kritikák értek bennünket vagy azt éreztették velünk, hogy sosem vagyunk elég jók, akkor felnőttként internalizálhatjuk ezt a hangot, és már automatikusan ismételgetjük ugyanezt a kritikát. Így lesz a kezdetben szigorú szülői hangból belső kritikus, ami minden sikerénél odasúgja: „Nem érdemled meg”.

Ahogy az írás elején utaltam rá, a társadalom kb. 4/5-e tapasztalta már a jelenséget; ezért is, napjainkban egyre többen beszélnek nyíltan az érintettségükről. Vezetők, hírességek vállalják fel, hogy olykor bizony ők is azt érzik, „hű, ezt most, hogy úsztam meg lebukás nélkül?”. Amikor ilyen vallomásokat hallok, az mindig normalizálja bennem, hogy az imposztor érzés nem gyengeség, hanem egy természetes emberi jelenség, amivel a legjobbak is dolgoznak. A lényeg, hogy ki, mit hoz ki belőle.

Hogyan lehet kezelni?

Szerencsére már rengeteg elfogadott módszer létezik, amivel letekerhető a belső imposztorunk hangja, és meg tudjuk erősíteni az egészséges önbizalmunkat. Hozok néhány konkrét megküzdési módszert, hátha találsz benne kedvedre valót:

Ismerd meg a jelenséget

Tudatosítsd, hogy nem vagy egyedül! Döbbenetes, de már pusztán annak felismerése, hogy az emberek túlnyomó többsége átéli ezt az érzést segíthet levenni a válladról a szégyen terhét.

Beszélj róla!

Az imposztor élmény csendben szeret meghúzódni, úgy nő, mint a penész, a sötétben. Ha azonban kimondod és megosztod valakivel a kételyeidet, azzal fényt vetsz rá, és máris veszít az erejéből.

Ünnepeld meg a sikereidet

Sokan hajlamosak elsiklani a saját eredményeik felett. Az imposztor szindrómásokra különösen igaz ez. Gondolom te is egy vállrándítással továbblépsz a sikereiden, mondván “semmi extra”… Tudatosan állj meg és ismerd el a saját teljesítményeidet! Engedd meg magadnak azt is, hogy megünnepeld a mérföldköveket akár egy vacsorával, akár csak egy elégedett hátradőléssel és az érzéssel, hogy „igen, ezt megcsináltam”. Az agyunk így tanulja meg, hogy szabad örülni a sikernek, és nem kell rögtön újabb kihívás mögé bújni a félelem elől.

Engedd el a perfekcionizmust

Könnyű azt mondani, hogy “ne legyél perfekcionista”, hisz ez mélyen berögzült szokás. Mégis, próbálj kísérletet tenni arra, hogy tudatosan lazíts a mércén bizonyos helyzetekben. Ami igazán fontos, abba adj bele mindent, de ami nem éri meg az extra időt/energiát, abban elégedj meg az “elég jóval” is.

Gondolkodj fejlődésben

Carol Dweck híres “growth mindset” (fejlődési szemléletmód) elmélete szerint akkor tudunk igazán fejlődni, ha a képességeinket fejleszthetőnek tekintjük, nem pedig fix adottságoknak. Engedd meg magadnak a “kezdő üzemmódot” néha – nem kell mindig profinak lenned, hisz senki sem az minden új helyzetben. Ez a szemléletváltás leveszi a fókuszt a tökéletes teljesítés kényszeréről, és megengedi a tanulási folyamatban történő hibázást.

Kérj visszajelzést

Bátran bérdezd meg a csapatodat, a főnöködet vagy akár az ügyfeleidet: miben látnak erősnek téged és hol érzik, hogy fejlődhetnél. A konstruktív visszajelzések segíthetnek hiteles képet kapni a teljesítményedről. Teszem hozzá, ezek a visszajelzések gyakran pozitívabbak, mint amit magadról gondolsz.

Gondoskodj magadról

A kiégett, túlhajszolt agy sokkal sérülékenyebb az imposztor gondolatokra. Aludj eleget, mozogj, legyen életed a munkán kívül is! Ezek nem közhelyek, hanem a mentális ellenállóképesség alapjai. Havi egy “ezt elpuskáztam” beszélgetés beiktatása aranyat ér. Ha a kudarcról nyíltan beszélsz bizalmasaiddal és többé nem titkolnivaló szégyenként kezeled, az imposztorod elcsendesedik. Hiszen rájövünk, hogy nem elbuktunk, csak tanultunk valamit.

Tudom, az eszközök közül nem mindegyik könnyű, és nem is egyik napról a másikra hoz hatást. De ha kitartóan gyakoroljuk őket, szép lassan kialakíthatunk egy egészségesebb belső hangot, ami reálisabban értékeli a sikereinket és kudarcainkat egyaránt. Ráadásul az imposztor érzés meglehet, hogy nem is tűnik el örökre, mindannyiunk életében fel-felbukkanhat egy pillanatra. A cél nem is feltétlenül az, hogy soha többé ne legyen ilyen gondolatod, hanem hogy amikor jelentkezik, a helyén tudd kezelni.

Egy egyszerű gyakorlat

Számomra az egyik leghatásosabb technika az, amikor nevet adunk a belső kritikusunknak.

Amikor legközelebb megszólal benned az a hang, amely kételkedik benned, adj neki nevet. Lehet „Kamu Karola”, „Hazug Hugó”, vagy bármi, ami eszedbe jut.

Ez elsőre játékosnak tűnhet, de komoly pszichológiai alapja van. A módszert kognitív defúziónak nevezik, ennek során a gondolatot elválasztod önmagadtól. Amikor felismered és címkézed a belső hangot, már nem azonosulsz vele automatikusan.

Írd le egy cetlire a nevét, akár rajzolj róla egy kis figurát, ha ahhoz van kedved. Pro tipp: vedd elő a humorodat ebben a gyakorlatban, segíthet az AI is a vizualizációban. Minél komikusabbnak látod a „kis imposztort”, annál kevésbé fogsz hinni neki. És amikor legközelebb azt érzed, hogy “nem érdemlem meg, amit elértem”, vagy “mindjárt lebukok, hogy nem vagyok elég jó”, szólítsd a nevén az ismerőst “Helló, Kamu Karola, rég találkoztunk! Ülj le oda a sarokba, mert most épp dolgozom valamin, majd később foglalkozom veled.”

Hidd el, ezzel a gesztussal máris távolságot teremtesz a szabotáló mintázatok és aközött, aki valójában vagy. Nem béna vagy, hanem egy hús-vér ember, aki fejlődik, tanul és néha bizony bizonytalan, de a nap végén ott vannak a valós eredményei, értékei, legyen szó munkáról vagy magánéletről egyaránt. Erre fókuszálj és apró lépésenként építsd önmagad, mert ez az életed minden területén kifizetődik majd.

… hiszen, ahol emberekkel dolgozunk, ott üzlet és pszichológia egymást formálja.

Kelkó Tamás

A küldetésem az, hogy minél több kis- és középvállalkozást átsegítsek a növekedésük akadályain, és hogy sikeres exportorientált céggé váljanak. 1993 óta dolgozom tanácsadóként, ebből 7 évet fejvadászként, 1999 óta pedig kifejezetten vállalkozásfejlesztőként dolgozom.